1998-ban jelent meg a "Hör zu" (Idehallgass) című német hetilapban az a Simonyiról készült cikk, amelyet azóta is idéznek. A lap címoldalán szereplő Simonyi képe alá nemes egyszerűséggel csak annyit írtak: "Az ember, aki Bill Gatest gazdaggá tette". A cikk szerzője szerint "egy Budapestről érkezett számítógép-bolond fiatalember feje tetejére állította a számítógépek világát azzal, hogy álmaiból valóságot csinált".

Charles Simonyi, születési nevén Simonyi Károly (Budapest, 1948. szeptember 10. –) szoftverfejlesztő, a szándékorientált programozás (Intentional Programming, IP) kutatója. Második magyarként kétszer is járt a világűrben. Ő volt a Nemzetközi Űrállomás eddigi ötödik és hetedik űrturista-látogatója, a világtörténelemben Simonyi az egyetlen, aki kétszer is járt űrturistaként az űrben. Apja, Simonyi Károly, Akadémiai Aranyérmes, Kossuth-díjas fizikus, az első magyar magfizikai részecskegyorsító megépítője, akinek munkásságát a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították.

A számítástechnikával először középiskolásként került kapcsolatba, amikor éjjeliőrként egy szovjet Ural–2 típusú elektroncsöves számítógép vezérlőtermére vigyázott. Az egyik mérnök megtanította a gép programozására, és a fiatal Károly 18 éves korában már fordítóprogramokat készített, sőt egyik programját egy állami vállalat meg is vásárolta.

1968-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol beiratkozott a kaliforniai Berkeley egyetemre. 1972-ben főiskolai diplomát szerzett mérnöki matematikából, "Statisztika és matematika" szakirányon. Ezután a Stanford Egyetemen tanult tovább. Butler Lawsonnal közösen kifejlesztette az első alakhű WYSIWYG szövegszerkesztőt, a „Bravo”-t. 1977-ben doktorált számítástudományból, disszertációjában a metaprogramming nevű programfejlesztés-módszertannal foglalkozott, amely nagyméretű szoftverprojektek hatékonyságának növelésére szolgál.

1981-ben Bill Gates munkát kínált neki a Microsoftnál. Jelentős elméleti és gyakorlati eredményeket ért el az alkalmazások hordozhatóságát megkönnyítő ún. „virtuális gép” technológia területén. Simonyi a Microsoftnál a cég legsikeresebb periódusában vezető szoftverfejlesztő lett és ekkor tervezték és fejlesztették ki a Windows, Word for Windows és Excel programokat. A cégnél ő vezette be a programozás újfajta, úgynevezett objektumorientált módszerét, amely hatékonyabbá tette a fejlesztői munkát. Ez a módszer az úgynevezett Hungarian Notation, "magyar jelölés". Az azóta szabványossá vált jelölésrendszerben a programozók egy adatok kezelésére létrehozott objektum mellett feltüntetik annak típusát és használatának célját is, átláthatóbbá téve ezzel a kódot.

2002-ben váratlanul úgy döntött, elhagyja a redmondi óriást, és üzlettársával, Gregor Kiczalessel, a British Columbia Egyetem professzorával közösen megalapította az Intentional Software nevű céget. Ez a vállalkozás még a Microsoft kutatási részlegén belül kifejlesztett új programozási eljárás, az úgynevezett intentional programming megoldásainak értékesítésével foglalkozik, amelyben először nem a feladatot oldják meg a programozók, hanem az annak megoldásához szükséges eszközöket, majd a szoftver viselkedését írják le, hogy végül ezek alapján egy automatizált rendszer generálja le a kész megoldást.

A milliárdos programozó azon kevesek közé tartozik, aki az informatikai iparban alkalmazottként, saját munkájával szerzett vagyonával került be a leggazdagabb amerikaiak közé. Jelentős mecénási tevékenységet folytat, nagy összegű adományokkal támogat különböző művészeti, tudományos és közművelődési programokat. Professzori ösztöndíjat alapított az Oxfordi Egyetemen Charles Simonyi Professor of the Public Understanding of Science néven, majd 2004 januárjában 50 millió dollárral létrehozta a Charles Simonyi Művészeti és Tudományos Alapítványt.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/

https://www.mcse.hu/

Borítókép: Az ifjú Simonyi és az Ural számítógép

Forrás: https://www.mcse.hu/