Karácsony közeledte, az adventi időszak minden embert megérint és az emberek különbözőképpen viszonyulnak az ünnephez. Van, aki lázas vásárlásba kezd, van, aki fényekkel díszíti környezetét, van, aki a dallamokat keresi, az illatokat. De egy mindig bizonyos, hogy minden ünnepvárás legmélyén, az emberi lelkekben mégiscsak az az erő munkál, amelyben megtaláljuk Isten hozzánk forduló szeretetét. Ennek jele és bizonyítéka az a kérés, amely egy soproni lakótelepen, nevezetesen itt, a Jerevánon egy nem túl népes közösségben másfél évtizede megfogalmazódott: hogy szeretnék, ha advent idején lenne egy köztéri adventi koszorú, amely az egész lakótelep közösségének adventjét tenné fényesebbé

Minden advent a reménységre hívja fel a figyelmünket, ennek a jegyében zajlik a karácsonyi készülődés. Az adventi koszorú figyelmeztet minket arra, hogy ne csak a külső fények növekedjenek körülöttünk, hanem a lelkünk is igyekezzen megtisztulással készülni az ünnepre.

Az adventi koszorú nagyon fontos a felekezetünknek, mert azt a növekvő reményt jelképezi, ami azt mutatja, hogy ebben az időszakban Jézus megérkezése a világba az egyik legfontosabb az életünkben.

Ha Jézus Krisztushoz odafordulunk és előtte megnyitjuk életünket, akkor az örökkévaló jelenébe lépünk be, és így a múltunk az áldás hordozójává válik, a jelenünkben Krisztust fogadjuk a szívünkbe, és a jövőben is őt várjuk, aki beteljesíti reménységünket.

Összefogással ezt megszerveztük, aztán a következő években egy betlehemet is elhelyeztünk az adventi koszorúnk mellé. És láss csodát, a Jereván lakótelep közösségeit is egymáshoz vezette az adventi koszorú fénye, hiszen két óvoda is elhozza az általuk készített díszeket a koszorúhoz, iskolás csoportok és családok zarándokolnak el ide advent idején. Ezért minden évben megköszönöm a Lővéri Nyugdíjas Klubnak azt, hogy kérésüknek köszönhetően minden évben azóta is örömteli átélni azt, hogy több mint 2000 évvel Krisztus születése után is él a lelkekben a vágy Isten szeretetének megtapasztalására. És köszönettel tartozom a történelmi egyházak lelkészeinek azért, hogy évről évre eljönnek a lélekhez szóló ünnepi gondolataikat elmondani a szabadtéri ökumenikus gyertyagyújtáson.