| 2020. szeptember. 7. | 3 perc olvasás

Ágfalva hősei - Sopron megmentői

1921. augusztus 28-án történt az első ágfalvi összecsapás. Héjjas Iván, Franci-Kiss Mihály rongyosai, kecskeméti gazdalegények, puskatűzzel vetették vissza a Sopron és környéke átadásának biztos tudatában beérkező osztrák erőket. Kaszala Károly csapatának utóvédjét soproni főiskolások alkották. Az összecsapás hősi halottja Baracsi László kecskeméti felkelő volt. Kirobbant a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi felkelés. 1921. szeptember 8-án történt A második ágfalvi ütközet.

Hallgatók Fraknó váránál
Hallgatók Fraknó váránál
fotó: Soproni Múzeum

Az osztrák megszálló erők terve továbbra is az volt, hogy csatlakozásra bírják Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost megadásra. Ágfalván mintegy 450 osztrák csendőr állomásozott, várva a támadási parancsot. A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat. A soproni főiskolás, és más irreguláris erők ekkor már a 48-as laktanyában gyülekeztek. A selmeci-soproni frontot járt főiskolásokhoz, pesti műegyetemisták, szombathelyi vasutasok, sőt néhány bosnyák népfelkelő is csatlakozott. Mindannyian civil ruhát viseltek. Fegyverük nem volt, közülük csak a beavatottak tudták, hogy a magyar Ostenburg-csendőröktől fognak fegyvert kapni a hajnali vállalkozáshoz. A felkelők erejét a korabeli források 110 főre becsülték. Az osztrák túlerő mintegy négyszeres volt. A magyar felkelők parancsnokai Maderspach Viktor tartalékos huszárszázados, Gebhardt Pál százados és Székely Elemér tartalékos tüzér főhadnagy, főiskolai karhatalmi parancsnok voltak. Szeptember 7-én éjszaka alig ismert ösvényeken indult el a kicsiny sereg, fűzfabottal a kézben a Liget-patakhoz, a zónahatárhoz. Két bosnyák fiú hozta a csapat egyetlen géppuskáját. A magyar erők átvették az Ostenburg-csendőröktől a kézifegyvereket, s három rajra oszlottak. Szeptember 8-án, hajnali háromnegyed ötöt ütött a templomóra, amikor Az 1. és 2. főiskolás osztag az ágfalvi erdő és a brennbergi vasút között, a harmadik (szombathelyi vasutasokból és bosnyákokból álló) rajjal a falu alsó részén előre tört. A készülő támadást az osztrákok felfedezték, s a falu északi részén, a nagymartoni vasúti töltés mögül tüzet nyitottak a magyar erőkre. A felkelők az evangélikus templom oltalmában bejutottak a faluba, de az iskolaépületből ismét erős osztrák tüzet kaptak. Kénytelenek voltak visszahúzódni a brennbergi úton előrenyomuló csoporthoz. A Kirchknopf-vendéglő felől sikerült hátba támadni az osztrákokat, akik egészen a nagymartoni vasút mögé hátráltak. A 3. raj oldalba támadta a vasúti bakterház védőit, majd a Hausbergnél visszaverte a szuronyrohamra induló osztrák csendőröket. Az ellenség ekkor szenvedte el legsúlyosabb vereségét.

A II. ágfalvi ütközet 20. évfordulójára kiadott emléklap
A II. ágfalvi ütközet 20. évfordulójára kiadott emléklap

A felkelők három hősi halottat vesztettek: Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató tartalékos hadapródőrmestert, Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató tartalékos alhadnagyot és Pehm Ferenc önkéntest, pénzügyi tisztviselőt. Rajtuk kívül ketten súlyosan, többen könnyebben megsebesültek. Az ott állomásozó vasúti szerelvényen Bécsújhelyig menekülő osztrákok veszteségeiről máig is ellentmondóak az adatok. Két hősi halottjuk ismert: Arnold Mosch és Karl Heger járőrvezetők.

Machatsek, Szechányi, Mosch és Phem ravatala a 48-as laktanya udvarán.
Machatsek, Szechányi, Mosch és Phem ravatala a 48-as laktanya udvarán.
fotó: SOE Központi Levéltár

Ez a csata mentette meg Sopront az osztrák megszállástól. A három hősi halált halt magyar felkelőt és Arnold Mosch csendőrt hatalmas tömeg jelenlétében szeptember 10-én katonai pompával helyezték örök nyugalomra a Szent Mihály temetőben. Pehm önkéntes Szombathelyen alussza örök álmát. A második ágfalvi csata után az osztrák erők a történelmi határra vonták vissza csapataikat. Ennek az ütközetnek is köszönhető, hogy Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról.

Borítókép: fegyveres soproni főiskolások – Rohonyi archív!

Legnépszerűbb cikkek