A Fertő-tájon Fertőrákos büszkélkedhet a legrégibb fennmaradt kő emlékoszloppal. A Szent Donát-oszlop, avagy Donatus kereszt a Rákos-patakon túl, a meredek Kovács-hegyen tör a magasba, és vigyázza fentről a környéket. Amikor állították, még messziről látszott, hiszen 1643-ban ezen környéken még nem voltak házak, csak egészen fel az erdőig gondosan művelt szőlők nyújtózkodtak. A föld termékenységét is jelképező, a vetést, terményt óvó „Villáműző” Szent Donáthoz a szőlőskertek védelméért fohászkodtak heves nyári zivatarok és jégverés idején a gazdák. További érdekesség, hogy, mint kimagasló műtárgyat, az oszlopot feltüntették az 1782–es első katonai felmérés térképén is.

A Közép-Európa szerte oly népszerű Nepomuki Szent Jánosnak két szobra is van Fertőrákoson, mindkettő a 18. század első harmadából való és különlegesség számba megy a maga nemében. A szent szobrával általában vizek közelében találkozhatunk, hiszen elsősorban a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentjeként és a gyónási titok mártírjaként tartják számon (a Moldvába fojtották).

Az egyik rákosi szobor a vízimalomtól a patak felé vezető utat strázsálja a volt uradalmi magtár kapujától jobbra eső falfülkében. A feszületet tartó festett szobor lábánál egy beteg fekszik, vagyis itt a szentet a betegek pártfogójaként ábrázolják. Az alatta elhelyezett kőtábla Szent János Titkos jelenésének több idézetét és az 1731-es évszámot viseli. Így az alkotás a szentté avatást követően csupán három évvel készült feltehetően a győri püspök megrendelésére, abban a korban meglepő gyorsasággal reagálva az eseményre. A felirat szerint a szent oltalmazó hatalma alá ispotályt, azaz kórházat helyeztek – ebből arra lehet következtetni, hogy a patak parti épület akkoriban nem magtárként szolgált, hanem betegeket gyógyítottak benne.

A szent másik rákosi szobra a templom oldalán, a temetőkertben áll: előtte tartották május 16-tól a 8 napon át tartó Szent János litániákat, ami után a hívek a szent ereklyével áldást kaptak. Annyian érkeztek erre az alkalomra, hogy még a Fő utcán is hosszan kígyózott a tömeg.

A középkor, újkor folyamán nem volt település, amelyet időről időre ne sújtott volna járvány – ezt gyakran vándorkereskedők, katonák, vagy zarándokok hozták magukkal távoli vidékről. Erre a tényre emlékeztet Szent Sebestyén szobra, aki a 14 segítőszent egyike. Hozzá, mint közbenjáróhoz oltalomért folyamodtak az emberek, vagy éppen a felgyógyulásért, túlélésért hálából állítottak neki fogadalmi emléket. A testébe fúródó nyílvessző a hirtelen betegség jelképe. Alakja jobbára a falvak határában több helyen megtalálható a Fertő-vidékén. Eredetileg Fertőrákoson is ilyen pozícióban helyezkedett el a művészileg értékes későbarokk szobor, ám idővel a Fő utca kiépült, hosszabb lett, így került mára házak közé.

Ugyan nem kifejezetten szobor, de érdekes és a településtörténetről szintén sokat eláruló kőfaragvány a pellengér, mely hazánk egyetlen köztéren megmaradt 17. századi szégyenoszlopa és egyben a helység kiváltságos helyzetének jelképe. Fertőrákos Győr török megszállása idején a 16-17. században egymás után három püspöknek is székhelye volt és fontosságát hangsúlyozandó, megkapta az önálló bíráskodás jogát. Ekkor új börtönt építtettek a piactéren a föld alá rejtve, fölébe pedig tornyot helyeztek, ami nem volt más, mint a most is álló pellengér.

A török kiűzésére Szentháromság-szobor hívja fel figyelmet -, ma a Fő utcán áll, de korábban az akkor város státuszú Fertőrákos kapuja előtt emelkedett. Bécs 1683-as sikertelen török ostroma után az ellenfél kiűzéséért hálából valóságos mozgalom indult a környéken hálából Szentháromság ábrázolások faragására. 

Fertőrákos szívében áll egy modern faszobor is, amely nem másnak, mint a falu híres-hírhedt szülöttének Frigyes lovagnak, avagy Friedrich von Chreuzpeck-nek állít emléket. Német nevében a Chreuzpeck szó Fertőrákos egyik régi helységneve és az 1829. évi bécsi történeti évkönyv, valamint egy 1949-ben megjelent művelődéstörténeti munka szerint itt született Nagy Lajos király bátor vitéze, Toldi Miklós kortársa, a 14. századi lovagvilág egyik legkalandosabb alakja. A lovagi tornák korabeli megéneklője, Peter Suchenwirt osztrák költő foglalta írásba a változatos életű bajnok tetteit.

Frigyes lovag 1290 körül született, és 16 éves korában már fegyveresen vonult hadba Albrecht német király és osztrák herceg oldalán. Ennek halála után, 1311-ben Szép Frigyes és Ottó hercegeket kísérte el bajorföldi és itáliai hadjárataikra. 1309-21-ig Bajorországban vitézkedett; Mühldorfnál súlyos lándzsaszúrás éri és fogságban nehezen épült fel. 1326-ig az itáliai csataterek állandó szereplője volt– sebeket oszt, sebeket kap -, de 1328-ban már a franciaországi Tours-ban vívja ki lovagi párviadalait, 1331-ben pedig már az osztrák-morva határvidéken, Nikolsburgnál szerzett újabb sebhelyet a többihez. Ezután hamarosan a rákosi világvándor – kora íratlan szabályait követve – hosszú rabságából szabadulva a Szent-földre zarándokolt. Meglátogatta a Sínai-hegyen emelkedő Szent Katalin-kolostort, majd Kairóba vezetett útja. Pályafutása következő állomásai a teljesség igénye nélkül Ciprus, Bizánc, a krími Tatárország, aztán orosz földön keresztül Lengyelország voltak. Innen Skandinávián át Skócia és Angliába vezetett útja, majd csaknem ötesztendős távollét után visszatért szülőföldjére és megpihent a Fertő-tó partján. Ám az élet pezsgéséhez, csaták izgalmához szokott bajnok nehezen viselte a tétlen nyugalmat: 1351-ben ismét magára öltötte sok csatát látott mellvértjét, lóra pattant, és meg sem állt Nagy Lajos király táboráig. Frigyes lovag rettegett szablyája a rákövetkező években ott csillogott számos harcban a király oldalán.

Friedrich von Chreuzpeck, három világrész vándora, százada lovagvilágának jellegzetes és egyben különleges alakja 1360-ban halt meg 70 évesen. A maga idejében ez már-már matuzsálemi kornak számított, főleg annak ismeretében, hogy mennyi csatában vett részt és hány sebesülésből gyógyult fel. Teste az Ágoston-rendi barátok Bécs melletti, badeni templomának kriptájában jutott a jól megérdemelt örök nyugalomhoz.

Források:

fertorakos.hu

kozterkep.hu

Szakrális emlékeink. A Fertő-táj világörökség út menti szobrai. „Civilek a Fertő-tájért” Egyesület, 2010.

Borítókép forrása: fertorakos.hu