Andreanum a neve annak a kiváltságlevélnek, amelyet II. András király 1224-ben adott a Szászváros és Barót közötti területen lakó erdélyi szászoknak, akik addig különböző ispánok fennhatósága alá tartoztak. Az okmányt a német történészek goldener Freibrief-nek azaz arany szabadságlevélnek nevezik.

A kiváltságlevél a király és a szász telepesek viszonyát szabályozza. A szászok közösségét egységes jogi személynek tekinti; meghatározza a jogaikat és a királlyal szembeni kötelességeiket.

A Magyar Királyságra különösképpen jellemző volt, hogy bizonyos népcsoportoknak kiváltságokat adott. Ilyenek voltak a székelyek, a jászok, a kunok, az erdélyi és szepességi szászok. Mindez a magyar királyok országépítő politikájával függött össze, akiknek az ország betelepítése, gazdasági erőforrásainak feltárása és katonai védelme elsőrendű érdekük volt. Erdélyben a legteljesebb és leghosszabb időn át fennálló kiváltságrendszert a szászok élvezték. Ez a számszerűleg kis népcsoport, amelyet a 12-13. században több hullámban a magyar királyok telepítettek be, kiváltságai folytán Erdély jelentős gazdasági, művelődési, sőt politikai tényezőjévé vált. A szász nép fennmaradása elsősorban e magyar királyi civilizációs autonómiának köszönhető.

A kiváltságos terület mai nevén autonómia lakói maguk választhatták papjaikat, valamint bíráikat és a szász szokásjog szerint maguk ítélkezhettek. A területen tilossá vált a hivatalok pénzen való megvásárlása. Megkapták a szabad vásártartás és kereskedelem jogát. A szászok kötelesek voltak 500 ezüstmárka adót fizetni, és azt a szász közösség saját tisztviselői szedhették be, továbbá  kötelesek voltak a király számára 500 katonát állítani + még 100-at, ha a király személyesen is hadba vonult.

A kiváltságlevél eredetije nem maradt fenn. A dokumentum létezését bizonyítja, hogy 1317-ben Károly Róbert megerősítette a benne foglaltakat. Szintén megerősítette a kiváltságokat I. Lajos 1366-ban, Mária 1383-ban, Luxemburgi Zsigmond 1387-ben, 1406-ban és 1425-ben. 1486-ban Mátyás király a kiváltságlevelet kiterjesztette a teljes szász közösségre (Universitas Saxonum). A kiváltságokat II. József, Habsburg uralkodó helyezte hatályon kívül 1785-ben.

Talán nem túlzott elvárás, hogy ez a 13. századi magyar kulturális, civilizációs vívmány érvényesüljön a 21. század Európájában, a hazájuktól megfosztott, kisebbségi sorba kényszerített magyarok esetében is.

Forrás: Internet

Borítókép: Szász erődtemplom Fehéregyházán

Forrás: mercuriustour.ro