Anna nagyon tehetséges

Még általános iskolásként Soós Anna két alkalommal is elnyerte a Hunyadi-díjat. Most már a Soproni Széchenyi István Gimnázium tanulójaként ismerkedik a nyelvekkel, szabadidejében pedig hasznos vagy éppen haszontalan dolgokkal foglalkozik, például verseket és novellákat ír.


Fotó: Fodor Regina

Matekból, magyarból, történelemből, földrajzból, informatikából, énekből és hittanból is indult versenyeken Soós Anna a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola tanulójaként. A legbüszkébb arra, hogy három fős csapatával tavaly megnyerte az országos Evangélikus Iskolák Történelmi Versenyét. A kedves lány kivételes abból a szempontból is, hogy már hetedikben megkapta a Hunyadi-díjat, amit egyébként a végzős diákoknak ítélnek oda kimagasló teljesítményükért.

-Mindkét díj meglepett, ugyanis az elsőnél még el sem tudtam képzelni, hogy hetedikesként is megkaphatom, a második pedig azért, mert addigra már némileg visszafogtam magam – meséli Anna némi huncutsággal a szemében. – Amikor a nyolcadik évvégit bejelentettem anyukámnak, el se akarta hinni.

A sokoldalú lány most a Széchenyi Gimnázium emelt óraszámú angol nyelvi és informatikai innovatív osztályába jár, amit idén indított az iskola először. Legnagyobb teljesítményének azt tartja, hogy nyolcadikban sikeres középfokú komplex nyelvvizsgát tett németből.

-Másnap volt a szülinapom, és ez volt életem legjobb ajándéka – folytatja. – Az iskolaválasztásnál egyébként éppen emiatt volt fontos szempont, hogy ne kelljen kötelezően németet tanulnom. Most heti öt angol órám van. Az az érdekes, hogy korábban sohasem tanultam angolul, csak sorozatokat néztem és zenét hallgattam eredeti nyelven. Év elején kellett írnunk egy szintfelmérőt, és annyi ragadt rám a nyelvből, hogy az erősebb csoportba kerültem. Aminek viszont tényleg nagyon örülök az az, hogy még itt is ötös vagyok.

Az angol mellett Anna spanyolul szeretett volna tanulni, de nem indult csoport, úgyhogy a francia nyelv mellett döntött, ami könnyebbnek bizonyult, mint gondolta.

-Közel áll hozzám ez a nyelv, főként azért, mert a nyelvtan nem mindig logikus. A franciáknak vannak olyan dolgaik, amik „hülyeségeknek” tűnnek, ezekkel pedig azért tudok könnyen azonosulni, mert nekem is vannak furcsaságaim Ráadásul a német után nem ért felkészületlenül például az, hogy a főneveknek, mellékneveknek nemeik vannak – teszi hozzá.

Anna a zenével is szoros kapcsolatot ápol: három hangszeren is játszik. A hegedűbe akkor szeretett bele, amikor a zeneiskolások bemutatót tartottak nekik az oviban.

-Anyukám fogta a fejét, mivel panellakásban élünk – mondja nevetve. – Egy évet kellett várnom, hogy beiratkozhassak a zeneiskolába, és akkor már a zongora állt közelebb hozzám. Az is érdekes, hogy a hegedű miatt iratkoztam be a zenesuliba, de amikor az egy év kötelező szolfézs után hangszert kellett választanom, csak a zongorát és a klarinétot írtam fel a jelentkezési lapomra.

A lány hatodikban döntött úgy, hogy gitározni szeretne. Előkapta a szolfézsismereteit, oktató videókat nézett és telefonos applikációkat hívott segítségül. Idén Molnárné Dukai Éva gitáróráin tovább bővítette a tudását, úgyhogy most már úgy érzi, az ismeretei rendszerezve vannak. Mivel zenekarban nem lehet zongorázni, és Anna fúvós hangszeren is akart játszani, jött a trombita, amit – talán Timmy Trumpet hatására is – választott.


Fotó: Fodor Regina

Anna imádja az állatokat, főként az alpakákat.

-Az alpaka olyan, mint a láma, csak puhább, aranyosabb a feje, és nem köp – részletezi. – Anyut próbálom rávenni, hogy legyen a kertünkben három.

A különleges ifjú hölgy a szabadidejében verseket és novellákat ír.

-Főként verseket írok, de van néhány novellám is. Tavaly második helyezést értem el az Így írok én… című irodalmi pályázaton, amin természetesen újfent meglepődtem. A versírás úgy kezdődött, hogy eleinte dalszövegekkel próbálkoztam, de feladtam. Kiírom, ami bennem van, a költészet oldja a feszültséget, megnyugtat – fejezi be.

Anna két költeménye:

Menthetetlenül

Hidd el, ha tehetném, sem szeretnék máshogy érezni.

Jó nekem így,

Hallgatni,

Hogy milyen tempóval dübörög a szívem, amikor

Megölellek.

Picit furcsa,

De kellemes

És… szokatlan.

Sosem éreztem még így,

Ebben az életben

Azt hiszem –

Nem is hiszem,

Már tudom:

Szeretlek.

Menthetetlenül.

Sopron, 2019. október 22.

 

Mint a tenger

Időm,

Mint a tenger

Bármikor ráérek

(nem)

De érted

Szabaddá tenni

Igyekeznék

Magam.

Sopron, 2021. február 20.

Legnépszerűbb cikkek