Előbb a Budai Főépítészeti Hivatalban dolgozott, majd 1844-től Temesváron folytatta munkáját, ahol a hivatal vezetője lett. Részt vett Széchenyi Lánchídjának építésében is.

És jött a szabadságharc…

1848 nyarán lépett be a honvédségbe, december 9-től pedig már, mint vezérkari százados szolgált Vetter Antal tábornok törzsénél. 1849. január 31-én bízták meg a komáromi vár erődítési munkálatainak vezetésével. 1849 júliusában nevezték ki alezredesnek s lett Kossuth kormányzói hivatalának katonai osztályvezetője.

Mikor Kossuth Lajos a világosi fegyverletétel után török földre menekült, Asbóth, mint a szárnysegédje tartott vele. Amerikában már megelőzte Kossuthot, ő volt a kormányzó érkezésének előkészítője.

Akkoriban még hittek abban, hogy egy kedvezőbb európai politikai helyzet esetén újrakezdhető a forradalom, ezért két katonai céget is alapított az USÁ-ban, egy fegyvergyártót és egy szíjgyártót.

Ezután New York városánál vállalt munkát. Részt vett a Central Park tervezésében, és ha a new yorkiak manapság nyári kánikulában szidják az áttüzesedett aszfaltot, nem is tudják, hogy Asbóth alkalmazott először a városban bitumenaszfaltot járdaburkolatként. A békés tervezőmunka azonban nem tartott sokáig, ismét közbeszólt a történelem. Azaz, inkább a háború. Az amerikai polgárháború.

Asbóth – sok hajdani magyar honvédhez hasonlón – az északiak sorait erősítette. A new yorki kormányzó bízta meg egy önkéntes ezred szervezésével. Ezredesként lett John C. Frémont tábornok floridai hadseregének vezérkari főnöke. Frémont már 1851 szeptemberében dandártábornokká nevezte ki.

Kitüntette magát a Missouri és Kentucky államban folyó harcokban. A pea ridgei ütközetben megsebesült, de már másnap lóra ült és újra ott volt emberei élén. Az 1864. szeptember 27-én a mariannai csatában, ahogy egy régi huszárhoz illik, maga vezette az északi lovasságát. 1865. március 13-án léptették elő címzetes vezérőrnaggyá.

A polgárháború után diplomáciai szolgálatba lépett, 1866-ban lett az USA uruguayi és argentínai nagykövete és kiváló diplomáciai érzékkel fegyverszünet eszközölt ki az akkori nagy dél-amerikai háborúban, a Hármas szövetség háborújában, Paraguay, Argentína, Brazília és Uruguay között.

1868. január 21-én hunyt el. Buenos Airesben, a régi angol katonai temetőben temették el, sírjánál az akkori argentin köztársasági elnök mondott búcsúztatót. Hamvait 1990-ben szállították át az USÁ-ba, hogy az arlingtoni katonai temetőben helyezzék örök nyugalomra a magyar-amerikai hős hamvait.