„Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom” – olvashatjuk a győri Hartvik püspök 12. század elején írt Szent István legendájában.

A több mint 100 évvel az államalapítás után keletkezett műben Szent István a halála előtti napon felajánlja az országot Szűz Máriának. A frissen megalapított Magyar Királyságnak már kezdetben komoly problémákkal kell szembenéznie: az ország területén a kereszténység felvétele után a pogány hagyományok jelenléte továbbra is domináns maradt, a trónutódlás kérdését illetően pedig számolnia kellett a Német-római Birodalom kívánalmaiból eredő politikai feszültséggel.
Szent István felajánlása ezekre a felmerülő kétségekre ad választ: egyszerre kívánja erősíteni a nyugati kereszténységhez való kapcsolódást, valamint hangsúlyozni a Magyar Királyság politikai függetlenségét. A magyar korona felett földi hatalom akaratát nem érvényesítheti, a magyar uralkodó felett közvetlenül Szűz Mária áll. Az évszázadok során, különösen a 16. századtól - a reformáció után - a motívum katolikus országot ábrázoló jelentéstartalma erősödik fel: Szűz Mária Országa, a Regnum Marianum kifejezés állandósul a köztudatban. A dinasztiahű katolikus Esterházy család is ennek a hagyománynak állít emléket a kastélykápolna freskójának díszeként.
 

A kastélykápolna körpanorámás felvétele: