1963 végén érdekes újításról számoltak be a lapok: „Sok csodálója van mostanában az Alagi Állami Gazdaság egyik tábláján szántó traktornak. Az erőgép kormányánál ugyanis senki sem ül és anélkül rója a köröket, hogy valami akár távolról is irányítaná.” Pest Megyei Hírlap, 1963/285: 4.

Az újítás működési elvét így foglalja össze a fentebb idézett cikk. „Az erőgép irányítását a másoló esztergapad automatikájánák elve alapján működő berendezéssel oldotta meg [a feltaláló]. A traktor elejére egy súlyos bolygókerékkel ellátott hosszan kinyúló »tapogatókart« szerelt. A munka kezdete előtt a traktoros meghúzza az első barázdát, majd ebbe belehelyezi a tapogatót. Ezután az erőgép már maga végzi munkáját. A bolygókerék ugyanis érzékeny műszerként követi a barázda vonalát és ahhoz mérten tartja megfelelő irányban a traktort. Hiba esetén, például ha a bolygókerék elhagyja a barázdát, vagy ha valamilyen akadály kerül útjába, a gép »agya«, egy találmányként benyújtott készülék, lenyomja a tengelykapcsolót, leveszi a gázt, ezáltal megáll az erőgép, majd kürtöl.”

 

Az újítás ötlete és a prototípus elkészítése Albert István ipargazdaságtan tanár érdeme. A találmány hivatalos megnevezése „mezőgazdasági traktorok félautomatikus vezérlése” volt.

A találmány ötlete azonban nem volt előzmények nélküli. Az Élet és Tudomány 1959-ben számolt be egy hasonló szovjet fejlesztésről, mely szintén a másoló marógépek elvén működött volna, azonban a szovjet újítás a gyakorlatban nem vált be.

A berendezéssel felszerelt traktort 1964 tavaszán átszállították Herceghalomra, és ide került az időközben a nyár folyamán elkészült további három gép is. A négy traktorral csoportosan kísérleteztek: egy gépkezelő irányított egyidejűleg négy erőgépet, s így végeztek próbaszántásokat.

1965-ben a találmányt kiállították a mezőgazdasági újítók kiállításán.

1965 szeptemberében „három Sz–100-as lánctalpas és öt MTZ-traktor áll munkába automata vezetővel.

A pozitív várakozások ellenére a sorozatgyártás nem indult meg, megfelelő gyártókapacitások híján, és a gyártók a berendezés működéséhez szükséges anyagi, technológiai minőséget sem tudták biztosítani. A találmány védettsége – mert a feltaláló nem fizette a szabadalmi oltalom díját – lejárt, a nagyobb gépgyártók és a minisztérium végül mégsem látott akkora fantáziát a fejlesztésben, hogy valódi sorozatgyártása meginduljon.

 

Forrás: Vezető nélküli traktor Alagról | Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár (dkvk.hu)