Történetének kezdetei 1886-ra és még Vas vármegyébe nyúlnak vissza, amikor az Országos Tejgazdasági Felügyelőség célul tűzte ki, hogy megszervezi hazánkban a szakoktatást. Olyan helyen látták a legalkalmasabbnak, hogy szakiskolát létesítsenek, ahol rendelkezésre állnak a tej termeléséhez és feldolgozásához szükséges épületek és berendezések. Így esett a választás Lajos bajor királyi főherceg és Estei Mária Terézia Dorottya főhercegnő Vas vármegyei birtokára, ahol 1890-ben megnyitották a Magyar Királyi Tejgazdasági Szakiskolát, az ország első ilyen jellegű oktatási intézményét. Alapításának célját a Szervezeti Szabályzatban fogalmazták meg: „…a tejgazdaságok számára megbízható és kellő szakismerettel bíró munkásokat, tej-, sajt- és vajkezelőket képezni, kik úgy gyakorlatilag, mint elméletileg kellő módon értenek a tejgazdaságokban előforduló mindenféle munkához...”

A szakiskola aztán 1929 novemberében átköltözött a Sopron vármegyei Csermajorba, Esterházy IV. Miklós uradalmába, ahol 1920 óta már működött a herceg Esterházy Miklós-féle M. Királyi Mezőgazdasági Szakiskola. Az alapítványt az ország leggazdagabb hitbizományosa, Galántai és Fraknói Esterházy Miklós herceg hozta létre mezőgazdasági iskola létesítésére, de már nem élhette meg megvalósulását. Az intézményben 3 szervezeti egység működött közös igazgatás alatt: a tangazdaság, a M. Kir. Mezőgazdasági Szakiskola és a M. Kir. Mezőgazdasági Tejipari Szakiskola.

A tangazdaság alapját az Esterházy-féle alapítványi birtok adta. Tanüzemét 968 m² alapterületen hozták létre, melyben sajt- és vajműhelyt, laboratóriumot és érlelőpincéket alakítottak ki. Kezdetben működése manufaktúra jellegű volt: a sajtokat jobbára fából készült berendezésekben, illetve fémüstökben készítették. Az ott dolgozó mesterek kiváló minőségű sajtokat és vajat gyártottak. Az 1930-as években a tanüzem felszereltsége színvonalában már felülmúlta a magyar tejipar műszaki-technológiai átlagát. A Csermajori Tejipari Szakiskola szakemberei, sajt- és vajmesterei adták ezután évtizedeken keresztül a hazai tejipar meghatározó szakembergárdáját. Ők álltak a kádak és köpülők mellett, szereztek hírnevet a magyar sajtnak és a többi tejterméknek, szervezték újjá a II. világháború után a magyar tejipart.

Döntő jelentősége volt a hazai technológiák kidolgozásánál és elterjesztésénél a magyaróvári Tejgazdasági Kísérleti Intézetnek, amelyet 1903-ban alapítottak Magyar Királyi Tejkísérleti Állomás néven. E téren úttörő munkát végzett az akadémia több kiváló professzora, így a későbbi névadó Ujhelyi Imre is. A csermajori tanműhely is gyakran szolgált a sajtgyártási kísérletek színhelyéül.

Az intézmény célja az volt, hogy a tanulók a tej termelése, kezelése, feldolgozása és értékesítése kapcsán felmerülő valamennyi munkafázist elsajátítsák és „kellő kézügyességre tegyenek szert”. Tanterve különbséget tett a gyakorlati és az iskolai évfolyam között. A tanév során a nagyobb hangsúlyt a gyakorlati oktatásra helyezték. A tanulók kötelesek voltak az előírt hetességi szolgálatot ellátni, mely során az alábbi feladatokat végezték: kazán- és gőzgépkezelés, fölözés, vajgyártás, sajtgyártás, sajtkezelés, tejvizsgálat, fejés, szobarend, irodai munka.

Az egyes tantárgyak anyagát ezen célok megvalósításának megfelelően állították össze, különös tekintettel a gyakorlati ismeretekre, melyek elsajátítása csak úgy volt lehetséges, ha a gazdasági munkákat meghatározott időn keresztül a tanulók végezték. Tanári felügyelet mellett minden tavaszi, nyári, őszi növény- és állattenyésztési munkában részt vettek. A gazdaság vezetését, a különféle munkák irányítását a hetesi szolgálat alatt sajátították el. A hetesek önállóan, felelősséggel intézkedtek, de ha szükség volt rá, a vezető tanároktól és a majorgazdától minden segítséget megkaptak.

A téli időszakban a tanulóknak csak az állatok etetése, gondozása és fejése adott munkát, így jutott idő a különféle háziipari foglalkozásokra is. Megismerkedhettek a kosárfonással, kefekötéssel és seprűkészítéssel. Ezeket később jól hasznosíthatták. Az ügyesebbek a szerszámok javításakor megtanulták az újak készítését is.

A tantestület több tagja mezőgazdasági szakcikkeivel is hozzájárult a korszerű növény- és állattenyésztési módszerek elterjedéséhez. 1933-ban baromfitenyésztő-telepet létesítettek, ugyanakkor az iskola tehenészetével belépett a Sopron Vármegyei Szarvasmarha-tenyésztő Egyesületbe. Ez nagy elismerése volt az itt folyó szakmai-gyakorlati munkának.

Az 1945/46-os tanévtől kezdődően az intézmény feladatköre kibővült és ennek megfelelően új nevet is kapott: Csermajori Állami Mezőgazdasági Tejipari Szakiskola és Tejgazdasági Szaktanácsadó Állomás. A mezőgazdasági szakképzés megszűnése miatt a tangazdaságot 1950-ben átadták a Pusztacsaládi Állami Gazdaságnak. Az oktatás időtartamát 4 évre emelték és a végzett hallgatók az érettségivel egyenértékű tejipari technikusi oklevelet kaptak.

Az iskola fenntartója 1950-től az Élelmezésügyi Minisztérium lett, amely korszerűen felszerelt mikrobiológiai és kémiai laboratóriumot bocsátott a technikum rendelkezésére.

1965-től a tejtermékgyártó szakmunkásképzésben dunántúli központtá vált és 1968-ban felvette a tejgazdaságtan jeles hazai oktatója, Ujhelyi Imre nevét. Tanüzeme a tejipari gyakorlatok képzési helye lett, többször korszerűsítették, fejlesztették. A tanulók szakoktatói irányítás mellett önállóan végezték a tej feldolgozását, a különféle tejtermékek: vaj, tejföl, túró; továbbá a tanüzem pincéjében érlelt sajtok gyártását. A vásárlók körében a legkedveltebb csermajori sajtok voltak az Ilmici (Mosoni megyei csemege), a Pálpusztai, a Teasajt, a Lajta és a Trappista.

A tejtermékek minőségének megőrzése és javítása érdekében még 1928-ban hozták létre a Tejtermékek Magyar Királyi Ellenőrző Állomását. Alapításának 70. évfordulóján kereste meg a csermajori iskola a sajtgyártó üzemeket, cégeket és hívta a szakma képviselőit egy országos találkozóra, termékminősítésre. A felhívás kedvező fogadtatásra talált, így az iskola 1998 decemberében megrendezhette az első Csermajori Országos Sajtversenyt. Egyre nagyobb népszerűségnek örvendve, összesen 15 alkalommal hirdették meg a sajtkészítők e rangos találkozóját.

Kiemelkedő jelentőségű dátum az iskolatörténetben 1999 szeptembere, amikor az Élelmiszeripari Egyetem Szegedi Főiskolai Karával közösen indíthatta Csermajor a felsőfokú Élelmiszeripari menedzser szakképzési formát, amelyben érettségizett fiatalok vehettek részt, 2 éves tanulmányi idővel.

2009-ben a közös fenntartó a csermajori iskolát összevonta a fertődi Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskolával, és a két iskolából létrehozták a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Általános Művelődési Központját. A csermajori tanintézmény működése 2014-ben szűnt meg.

Csermajorban ma is áll a kedves kis kápolna, melyet a Tejipari Szakiskola állíttatott még 1936-ban. 1943-ban a Tejipari Technikum megnagyobbíttatta és 1944-ben báró Apor Vilmos győri püspök áldotta meg. A kápolna védőszentje Szent Imre herceg, a fiatalok patrónusa. Tiszteletére minden évben november 5-én a vitnyédi plébános szentmisét mutat be. Az oltárképen Imre herceg és tanítója, Gellért püspök látható. Az oltár előtt, a fal két sarkában Jézus és Szűz Mária szobrait helyezték el. A misét egy 1926-os kiadású misekönyvből tartják a mai napig, mely egy székelymintás misekönyv-tartón található. Az ablakok díszített, festett üveg ablakok. A kápolna elé 2011-ben faragott székelykaput állítottak.

Források:

megyerikum.hu

vitnyed.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: megyerikum.hu