Ő volt az első magyar, akit név szerint ismerünk azok közül, akik az Amerikai Egyesült Államok szabadságáért áldozták életüket. Jelmondata, amely latinul így hangzik: Fidelissimus ad Mortem, angolul Faithful unto Death azaz Hűséggel Mindhalálig, az amerikai magyarság jelmondata lett.

Születésének pontos dátuma nem ismert, legvalószínűbb, hogy 1724 augusztusában, Karcagon született. 1740. január 20-án a Pest vármegyei Gyömrőn beállt közhuszárnak a Hávor-huszárezredbe, és ugyanazon év végén kitört a Habsburg örökösödési háború.

A meginduló háborúskodásban a Hávor-huszárokat előbb Sziléziában a poroszok, majd Cseh-ország területén a francia zászló alatt harcoló Bercsényi-huszárok ellen vetették be. Itt szembesült hősünk először azzal, hogy mindkét oldalon magyar katonák ölik egymást idegen hatalmak érdekeiért.

A kiváló nyilvántartást vezető porosz hadsereg iratai szerint, Kováts Mihály 1752. szeptember 23-án lépett be strázsamesterként (őrmester) a porosz 1. huszárezredbe, ahol a tisztikar kizárólag magyarokból állt. 1767 és 1772 között Pulaski lengyel gróf visszaemlékezései alapján egy szepességi lengyel kiképzőtáborban készítette fel és képezte ki a lengyel csapatokat.

1777. január 13-i keltezésű az a latinul írt levél, amelyet Benjamin Franklinhoz, az Egyesült Államok Franciaországba küldött követéhez címzett, és amelyben felajánlja szolgálatait az Egyesült Államok Kongresszusának. Kováts Mihály tudott az amerikai angol gyarmatok függetlenségi háborújáról és eleve azzal a szándékkal indult el Magyarországról, hogy ehhez a harchoz csatlakozzon. 1777. február 26-án Bordeaux-ból futott ki az a hajó, amelyik fedélzetén ott volt Fabriczy Kováts Mihály is. Újvilágbeli pályafutásában az hozott jelentős fordulatot, hogy Július végén Bostonba érkezett - a nem sokkal korábban levert lengyel függetlenségi harc legendás tisztje − Kazimerz Pulaski gróf. Germantownban találkozott egymással Pulaski és Kováts. Kapcsolatuk meghatározó lett a későbbiekben mindkettőjük számára. Pulaski előtt ismert volt Kováts szerepe a lengyel eseményekben, és pontosan tisztában volt azzal, hogy mit jelentett az, ha valaki a porosz Nagy Frigyes hadseregében őrnagyságig vitte. Pulaski volt az, aki több előterjesztésben elővezette Washingtonnak a könnyűlovasság megszervezésének tervezetét. Éppen ezért, a hivatalos amerikai történetírás Pulaskit tekinti az amerikai könnyűlovasság apjának. Nem kétséges azonban, hogy a tervezetek részletes szakmai kidolgozója Kováts Mihály volt. Pulaski minden alkalommal dicsérte, magasztalta Washington előtt Kováts Mihályt, és kérte, hogy nevezze ki ezredessé. Washington, és az angol gyarmati hadseregben tanult kongresszusi tisztek nem értették, nem is tudták elképzelni a lovasság jelentőségét egy reguláris hadsereg ellen vívott háborúban. Ők, csak a bozótharcban, rajtaütésekben, a nyílt összecsapások kerülésében tudtak gondolkozni.

Végül Pulaski lett az önkéntes német légió parancsnoka, Kováts Mihály pedig a vezénylőezredese és egyben kiképző tisztje. Pulaski kilincselt a pénzért, felszerelésért, Kováts pedig végezte a szakmai munkát. Kiképzési-, alaki-, harcászati-, fegyelmi szabályzatokat készített és gyakoroltatott be a légióval. Az 1778. március 3-án Hadonfield mellett lezajlott ütközetben debütáltak. A továbbiakban a légió, a Wilmington, a New York állambeli Fredericksborg, majd a New Jersey állambeli Princetown települések térségében harcolt, a hadi helyzetnek megfelelően. A következő év márciusában a megváltozott katonai helyzet miatt, a légiót a Dél-Carolinai Charleston városának védelmére vezényelték. Egy dél-carolinai szerző így jellemezte a beérkező légiót: „itt van gróf Pulaski tábornok toprongyos csapatával, amelyet csupán udvariasságból hívnak légiónak.”

Charlestont ez a „toprongyos csapat” mentette meg. Ebben az ütközetben kapott halálos lövést Kováts Mihály. Holtan maradt a csatatéren. Skelly brit brigadéros naplója szerint a „Pulaski légió lovassága volt a legjobb lovasság, amivel a lázadók (mármint az amerikaiak) valaha is rendelkeztek.” A britek maguk temették el Kováts ezredest azon a helyen, ahol lováról lehanyatlott. Ez a részükről megnyilvánuló tisztelet jele volt.

Végül is Charlestont nem sikerült elfoglalniuk az angoloknak. Pulaski nem sokkal élte túl Kovátsot. Még ugyanezen év szeptember 15-én, a közeli Savannah város ostromakor ő is elesett. Munkásságuk azonban nem veszett kárba. Ők ketten fektették le az Egyesült Államok lovasságának az alapjait. Charlestonban emléktáblát, Washingtonban pedig szobrot emeltek neki. 1955-ben az Egyesült Államok szenátusa május 11-ét Kováts Mihály-emléknappá nyilvánította. 2003-ban Washingtonban felavatták az amerikai függetlenségi háború magyar származású hőse, Kovács Mihály huszár ezredes szobrát, ahol a magyar tehetséget és szabadságszeretet dicsérte beszédében Paul Wolfovitz védelmi miniszterhelyettes.

Forrás: http://www.lovasok.hu/

Borítókép forrása: https://ntf.hu/