Egyes felmérések szerint Magyarországon minden harmadik nő szenvedett már az inkontinencia tüneteitől. Az életkor előrehaladtával, illetve a szülés után nő a panaszosok száma. Bár népbetegségről van szó, mégis sokan szégyellnek beszélni panaszaikról és orvoshoz sem fordulnak. Pedig az inkontinencia gyógyítható – hívta fel a figyelmet előadásában Szikszai Zoltán, a Soproni Gyógyközpont Urológiai Osztályának osztályvezető főorvosa.

Az eseményen dr. Sütő Teréz, az Idősek Európai Háza Alapítvány elnöke köszöntőjében kiemelte: az inkontinencia is tulajdonképpen egy tabu téma, nem szívesen beszélnek róla az emberek, mint ahogyan a demenciáról sem, de attól még létezik. Amikor elkezdtük az Alzheimer Cafét, akkor is az volt a cél, hogy mindenféle ilyen tabu témáról levegyük a leplet és mondjuk el az érdeklődőknek, hogy tulajdonképpen miről is van szó.  

Az inkontinenciának alapvetően két típusát különböztetik meg a szakemberek: az egyik az úgynevezett stressz (nyomási) inkontinencia. Semmi köze a betegségnek a stresszhez, az elnevezés arra utal, hogy a húgycső nem tud lépést tartani a megnövekedett hasűri nyomással. A betegség jellemző tünete, hogy mozgásra, köhögésre, nevetésre, tüsszentésre csöppen vagy folyik el a vizelet.

Az inkontinencia másik változata az úgynevezett késztetési inkontinencia. Ha valaki ilyen betegségben szenved, akkor gyakran érez sürgető vizelési ingert, majd az inger után hamarosan el is folyik a vizelet. A húgyhólyag túlzott aktivitása váltja ki a vizeletvesztést, ezt egy húgyúti fertőzés vagy felfázás is okozhatja. Az esetek 90 százalékában gyógyszerekkel megoldható a probléma.

Fontos, hogy aki megtapasztalja a kellemetlen tüneteket, forduljon orvoshoz. Sokan még ma is szégyellik a betegséget, pedig a statisztikák szerint az 50 éves nők 50 százaléka már megtapasztalta az inkontinencia tüneteit, szülés után pedig az anyukák 54 százaléka számolt be arról, hogy tüsszentés, köhögés során elcsöppen a vizelete.

Fotók: Griechisch Tamás