Ganz így írja le az eljárás lényegét: „Hogy tökéletes kemény-öntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimonium anyagot használunk. Ezt finomra őröljük, és festéket vagy masszát csinálunk belőle. Az öntvényforma borítófalát bekenjük, majd megszárítjuk és a formát összerakjuk. Végül 100 fokra felhevítjük, és a folyékony vasat a formába öntjük. A merevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg keletkezik, amely - aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be - 2, 3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz. Ezért az antimonium anyagot találtam legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására ..."

Az antimont azért is használta a kokilla belső felületének kikenésére, hogy ezáltal elkerüljék a folyékony vas ráégését a hűtővasra. Sikereit ennek köszönhette.
Az 1852–62 között épült csarnokban Közép-Európa első és hosszú időn át egyetlen kéregkerék-öntödéje működött. Gyártmányának vásárlói közé tartoztak a Monarchián kívül más közép-európai államok is. Az osztrák, a magyar, a német, a francia és az orosz vasutak egyaránt Ganz-kereket vásároltak. A megrendelések nagy száma miatt az öntöde szűknek bizonyult, ezért Ganz 1858-ban felépítette az új gyárat.

1853-1866 között 59 vasúttársaságnak 86 074 kéregöntésű kereket szállított a gyár. Ganz megvett egy angol szabadalmat is, Ransomes és Biddel találmányát, ami a vasúti váltók szívcsúcsainak gyártására vonatkozott. Természetesen ezt is azonnal továbbfejlesztette, két újabb szabadalmat kapott 1861-ben és 1865-ben. 1860-1866 között 6293 kéregöntésű szívcsúcsot szállított a vasúttársaságoknak. De nemcsak a vasutaknak gyártott termékeket, hanem többek közt hidak (például a Lánchíd öntöttvas kereszttartóinak nagy részét, a szegedi híd öntvénydarabjainak egy részét is az ő vezetésével állították elő) vas alkatrészeit is, valamint kéregöntésű malomipari rovátkolt hengereket is előállított. Később a gyár ezzel a termékével is világhírű eredményeket ér el Mechwart András vezetésével.

1867. november 23-án ünnepelték a százezredik kéregöntésű kerék gyártását, amelynek alkalmából Ganz vacsorát adott minden alkalmazottja és családtagjai részére. Életében sokat fordított szociális célokra, üzemében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíjas- és betegpénztárt létesített.

A magyar nehézipar egyik úttörőjeként tartjuk számon, munkásságával nagymértékben hozzájárult a hazai gépgyártás fejlődéséhez. Munkásságát és a Ganz-öntöde vezetését Mechwart András folytatta, akinek irányításával 1869 után Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyártó Rt. néven működött tovább a gyár, és belőle az egyik legjelentősebb vállalatcsoport jött létre, amely a gépipar, a járműipar, a villamosipar számos területén működve világhírű találmányokkal, műszaki megoldásokkal jelentkezett.

Ganz Ábrahám Svájcban született 1814. november 6-án. A szülői házat tizenhét évesen hagyta el, hogy öntőinasnak álljon. Tizennégy évet vándorolt, svájci, osztrák, olasz, német és francia öntödékben dolgozott, alaposan kitanulta az öntőmesterséget. Saját öntödét szeretett volna, ám pénze erre nem volt. 1841-ben érkezett Pestre. 1842-re öntőmester lett a Széchenyi István által alapított József Hengermalom Rt. öntödéjében. Az újonnan alakult Iparegyesület abban az évben tartotta az első iparmű kiállítását, ahol az öntöde termékei hatalmas sikert arattak. Ganz Ábrahámnak ezt úgy honorálták, hogy az öntödei termelés hasznából részesedést kapott. Buzgó elhivatottságát jól jellemzi az a fennmaradt mondat, amit azután jegyeztek fel, hogy 1843-ban a jobb szemébe olvadt vas fröccsent: „A fél szem oda, de az öntés sikerült!” 
Kellő akarattal és ambícióval, no meg a Hengermalom részesedéséből 1845 tavaszára felépítette a legkorszerűbb öntőüzemet a városban.

Forrás: Gajdos Gusztáv (1990): Ganz Ábrahám, a kéregöntés hazai meghonosítója. Honismeret. 18. évf. 4. sz.

https://www.sztnh.gov.hu/

https://www.vasutasmagazin.hu/     

Borítókép: https://wjip.wordpress.com/