A várandósság alatti testmozgásnak számos pozitív hatása van mind az anyára, mind a magzatra nézve. Szövődménymentes állapotosság esetén választhatók kifejezetten kismamáknak ajánlott mozgásformák, amelyek enyhíthetik a testi változásokkal járó kellemetlen tüneteket, segítenek felkészülni a szülésre, illetve támogatják a regenerációt.
Minden esetben a kismamák egészségi állapota határozza meg, hogy milyen mozgásformát végezhetnek, amit előzetesen ajánlott szülész-nőgyógyász orvosukkal is egyeztetni. A fizioterápiás lehetőségeket alapvetően két nagy csoportba soroljuk: a várandósság alatti, illetve a szülést követő mozgásterápiába
– részletezte Rudasitsné Szöllősi Anita, a Soproni Gyógyközpont csoportvezető gyógytornásza.
Forrás: Soproni Gyógyközpont
Az állapotosság ideje alatt a fő cél, hogy a testalkati és statikai változások miatt kialakuló mozgásszervi panaszokat – mint például a nyak-, hát-, derék- vagy medencefájdalom – megelőzzük és csökkentsük. Ugyancsak fontos a testtartás javítása, valamint a gerinc és az ízületek védelme. A szülésre való felkészülést segíti a kismedence és a medencefenék izmainak megerősítése, illetve a légző- és relaxációs technikák elsajátítása.
A várandósság alatt többféle mozgásforma is alkalmas a fenti célok elérésére. Ilyenek a nyújtó- és Kegel-gyakorlatok, a labdán végzett feladatok, a kismamatorna, a gátizomtorna, illetve a rendkívül népszerű, tehermentesítő vízi torna is
– sorolta a várandósság alatt ajánlott mozgásformákat a szakember.
Szülést követően arra kell törekedni, hogy a mobilizáció minél korábban megtörténjen, az anyuka pedig mielőbb visszatérhessen a megszokott életviteléhez. Ekkor is egyénre szabott mozgásterápia javasolt, amely az anya aktuális állapotától és a szülés módjától is függ. Nagyon hatékony tornák léteznek a hegek, illetve a szétnyílt hasizom (rectus diastasis) kezelésére is. A szülés utáni mozgásterápia jótékony hatású a babagondozás során jelentkező hát-, derék- és gerincproblémák enyhítésében. A rendszeres mozgás segít az általános erőnlét visszanyerésében is.
Összegzésként elmondható, hogy a várandósság alatt és a szülést követően mindig az anya egészségi állapotának megfelelően, egyénre szabottan kell megtervezni a mozgásterápiát. Elsődleges az orvosi utasítások betartása, valamint az orvos–kismama–gyógytornász hármas egység közötti folyamatos kommunikáció.