Cédrustól cédrusig – kultúrtörténeti séta a Csontváry Emlékév tiszteletére

  2019. szeptember 23. - www.sopronmedia.hu (Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft.)

Nagy siker volt a hétvégén a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. által meghirdetett Cédrustól cédrusig elnevezésű séta: közel 150-en járták végig a 3 km-es túrát a belvárostól a Lőverekig.

A séta apropóját az adta, hogy az idén Csontváry Emlékév van, 100 évvel ezelőtt halt meg a festő. Az Emlékév indításakor nagy figyelmet kapott a libanoni cédrus is, amely a mester művészetének szimbolikus motívuma lett. Ez a különleges, világszerte védett fafaj, nálunk alig 6 egyedről tud a dendrológiai szakirodalom – köztük az egyik legkorosabb a Lőverekben magasodik. Ide indultak vasárnap a sétálók egy kultúrtörténeti zarándoklatra.

A kiinduló állomás a belvárosi Cédrus Könyvesbolt volt, amely annak idején a művészet iránti elköteleződésből választotta neveként ezt a fafajt. Dr. Veress Ferenc művészettörténész Csontváry önéletrajzából idézett a sétát indító gondolataival: „Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.” Az akár többezer éves kort megérő libanoni cédrus halhatatlanná tette Csontváryt, aki a korában egy meg nem értett zseniként kalandozott a világban. Fizikai és lelki bolyongásainak motívumai és papírra vetett sorai több alkalommal előkerültek útközben, a séta ugyanis 6 helyen rövid megállót ígért. Az egyes állomásokon - mint a zarándoklat stációinál – egy 2017-ben megszervezett soproni festőtáborban készült képekkel és azok alkotóival találkozhattak a résztvevők. Keresztes Anna, Hartner Vilma, Anna-Marie Göttsch, Szabó Katalin és a Gerhard Cervenka vásznain a Csontváry ihlette cédrus-ábrázolások születtek újjá. Az alkotók a saját képeik mellett állva arról beszéltek az érdeklődőknek, kit milyen gondolatiság vezérelt, amikor megfestette a maga cédrusát. Bizonyos értelemben „minden festő magányos” – hangzott el több alkotótól…

A séta zárópontja a Zettl villa kertjében volt, ahol Dr. Bartha Dénes professzor úr beszélt a libanoni cédrus kultúrtörténeti és dendrológiai értékeiről. Elmondta, hogy ezek a valóban ezer évekig élő fák az emberiség természet-pusztításának is szimbólumai: jó adottságai miatt ugyanis nemcsak építkezésekre, hanem kereskedésre és fűtésre is használták – már Libanonban is csak egyetlen olyan liget van, ahol igazán koros egyedek élnek. A soproni az ország 3. legidősebb libanoni cédrusa. Melegkedvelő fafaj, minden bizonnyal csemete korában telente betakarták, hogy túlélje a fagyos hónapokat. A kertben nem „magányos” ez a 130-150 éves cédrus, számos más védett fafaj él még a parkban, pl. az úgynevezett sárgafa, amelynek legkorosabb magyarországi példánya áll a villa szomszédságában.

A résztvevők egy közös csoportképre is összeálltak, átérezve a zárógondolatként elhangzott Csontváry idézetet: „Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel - türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg a koronáját nem éri el.”

Kérem, várjon... Kérem, várjon...