Nyelvtanulás, kalandkeresés és idegen kultúrák megismerése iránti vágy – általában ez motiválja az idegen országban egy teljes tanéven át „szerencsét próbáló” diákokat. Sopronban szinte minden évben vendégeskedik 5–10 tanuló a világ távoli pontjairól. A cserekapcsolatokat megszervező AFS a Vöröskereszt után a második legtöbb önkéntest foglalkoztatja a világon.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2Fimport%2Fe3%2F16%2Fezlegyen-jpg_pvu7.jpg)
fotó: Soproni Téma
Nyelvtanulási lehetőségnek indult
– 2013-ban még a Fáy-iskolában találkoztam először más országokból, Mexikóból és Costa Ricából érkezett fiatalokkal, egyből megtetszett ez a fajta nyelvtanulási lehetőség – mondta el a Soproni Témának Horváth Szabina, aki évek óta önkéntesként tevékenykedik a szervezetnél. Szinte azonnal nekiállt angolul tanulni, hogy hatékonyan segíthesse a városba érkezőket. – Részt vettem egy úgynevezett „basic tréningen”, ahol megismerkedtem az AFS alapjaival. Kezdetben szórólaposztásokat vállaltam, később programszervező lettem. Ez azt jelenti, hogy nekem kell összeállítani programokat a nemzetközi csapat szabadidejére. Eleinte Sopronban és a környéken tartottunk palacsintapartit, kempingeztünk, túráztunk, sütögettünk. Később országos szinten is nekiálltam önkénteskedni, aminek köszönhetően – érdekes módon – a saját kultúránkról is sokat tanulok. Például a szüretelés nekem is legalább akkora élmény volt, mint egy thai lánynak.
Szabina programszervezőből úgynevezett „őrangyal” lett, ami olyan az ide érkező cserediákoknak, mint egy nagyon jó barát, akit bármilyen ügyes-bajos gonddal megkereshetnek. – Előfordult, hogy néhányan eltévedtek, lekésték a vonatot vagy elhagyták a bőröndjüket. Ahol tudtam, segítettem. Egyébként a kulturális különbségek számos vicces szituációt eredményeznek. Egy mexikói például furcsállja, hogy mi, magyarok télen, a mínusz fokokban papucs helyett cipőben járunk az utcán, és megszárítjuk a hajunkat. Náluk ez nem szokás – igaz, ott mínusz fokok sem igen vannak –, de egy idő után elfogadják az itteni dolgokat, és a tanév végére egész jól megtanulnak magyarul is.
„Hivatásos” fogadószülő
Gregus Gabriella szinte már „hivatásos” fogadószülőként istápolja az ideérkező cseregyerekeket. 2005-ben a fia angol tanulását szerették volna egy külföldi tanévvel fejleszteni, ekkor találkoztak először az AFS-szel. – A fiam Dániát választotta, a kinn töltött idő alatt angolul és dánul is megtanult, azóta már elhelyezkedett, és a dán lett a munkanyelve – mesélte Gabriella. – Hazaérve ő is önkéntes lett, és ő kezdeményezte az AFS soproni alszervezetének megalapítását, ami azóta is működik. Mivel nagyon jól érezte magát Dániában, elhatároztuk, hogy mi is fogadószülők leszünk, hiszen így is lehetőség nyílik idegen nyelv és kultúrák megismerésére. Már többen is megfordultak nálunk, legutóbb egy ecuadori kislányt fogadtunk egy tanévre. Mindenki nagyon jól érezte magát nálunk, a kislányom pedig a nálunk lakó cserediákoktól tanult meg angolul.