Díjat ért az első műfordítás

  2016. október 25. - Soproni Téma (Madarász Réka)

Horváth Dalma első és eddigi egyetlen műfordításával rögtön megnyert egy tehetségkutató versenyt. A spanyol vers magyar változatát egy Costa Rica-i cserediákkal közösen készítették.

A 20 éves Horváth Dalma a Soproni Szakképzési Centrum Fáy András Közgazdasági, Üzleti és Postai Szakgimnáziumának 0. évfolyamos osztályában szinte csak angol nyelvet tanult. Amikor 12.-ben egy Costa Rica-i, Sofia Ruilova néhány hónapot cserediákként az osztályukban töltött, a kommunikáció természetesen nem ütközött akadályokba. A két lány összebarátkozott, és elhatározták, hogy közösen beneveznek egy komplex irodalmi versenyre.

– Sofia bukkant rá egy spanyol költő, Miguel de Unamuno „Vannak szemek amik néznek, vannak szemek amik álmodnak…” című szerelmes versére, lefordította angolra, én pedig az angol szöveget magyarra – meséli Dalma. – Egy évvel később közös alkotásunkat beküldtem a Soproni Ifjúsági Pódiumra is, és – a legnagyobb meglepetésemre, mivel sem előtte, sem utána nem foglalkoztam hasonlóval – a műfordítás kategória első helyezettje lettem.

Dalma a Fáy-szakközépiskola 14. pénzügy és számvitel szakos osztályába jár. Már a szanyi általános iskolában is közel állt hozzá a számok világa és mindenképpen Sopronban akart továbbtanulni, így remek választásnak tűnt a Fáy. Döntését azóta sem bánta meg és reméli, ez nem változik, hiszen a szakmai szempontból leghúzósabb év nagy része még hátra van. A kedves fiatal lány még nem tudja, hogyan alakul az élete az iskola befejezése után, egyelőre az a cél, hogy sikeresen elvégezze. Szabadidejében rengeteget olvas, kedveli a borzongató történeteket. Kollégistaként és a tanulás mellett az ifjú hölgynek nem sok ideje jut a kikapcsolódásra, otthon viszont, ha teheti, lovagolni jár.

Horváth Dalma

Horváth Dalma

A műfordítás kategória első helyezettje:

Miguel de Unamuno: Vannak szemek, amik néznek, vannak szemek, amik álmodnak…

 

Vannak szemek, amik néznek, vannak szemek, amik álmodnak,

vannak szemek, amik hívnak, – vannak szemek, amik várnak,

vannak szemek, amik nevetnek, – örömteli nevetéssel,

vannak szemek, amik sírnak, – a bánat könnyeivel,

egyesek belülről, – mások kívülről.

 

Olyanok, mint a virágok, – amik gazdagítják a földet.

Zöldebbek, mint a szemeid, – Én örök Terezám,

azok, amik csinálják, – a te növény kezeidet,

engem néznek, engem álmodnak, – engem hívnak, engem várnak,

engem nevetve nevetnek, – örömteli nevetéssel,

engem sírva siratnak, – a bánat könnyeivel,

egy belső földről, – egy külső földről.

 

A szemeidben születek, – a szemeid teremtenek engem,

a szemeidben élek, – az én életem napja,

a szemeidben meghalok, – az én otthonom és utam,

a szemeid az én sírom, - a szemeid az én földem. 

 

 

Kérem, várjon... Kérem, várjon...