Gál Tamás az elmúlt hét esztendőben a soproni közönség egyik kedvelt színészévé vált. Elhozta a Csavar Színházzal fiataloknak szóló saját előadásaikat (A helység kalapácsát, A nagyidai cigányokat, A Dorottya, vagyis a dámák diadalma Fársángon, A Buda halála, Azörödögbe!!! címűeket) és emlékezetes szerepeket formált meg a nagyszínpadon a Tigris és hiéna, a Kígyómarás, Az énekes madár produkciókban. Ebben az évadban feleségével, Kiss Szilviával játsszák a Jelenetek egy házasságból című előadást, amely a soproni siker után több fesztiválra kapott meghívást. A közönség a következő évadban a Peer Gynt című drámai költemény főszereplőjeként láthatja színpadon a színművészt.

Gál Tamás így vall a most kapott elismerésről:

- Két országban, két nyelven játszom, mondhatnánk két lovat ülök meg. Az anyanyelvem a magyar nemzethez köt, a szakmai utamat, teljesítményemet eddig csak Szlovákiában díjazták. Amikor első szlovákiai magyarként a legjobb férfi alakításért átvehettem a Deszka-díjat (ez ott a legrangosabb szakmai elismerés, 36 kritikus dönt a "Szlovák Oscarnak" is hívott kitüntetésről - a szerk.) akkor annak is örültem, hogy magyar színházi produkcióval, a kassai színház Rükverc előadásával érhettem el mindezt. Most az anyaországomtól kaptam szakmai elismerést, amely óriási megtiszteltetés, s szintén mérföldkő a számomra. Felelősséget ad a Jászai-díj, mércét, hiszen a közönség így mér majd. Nem lehet megállni, a szekeret tovább kell húzni! Az elmúlt években játszottam Pozsonyban, Budapesten, Kassán, a Csavar Színházzal több magyar városban. Sopron az a hely, ahol szinte otthon érzem magam a társulat tagjaként. Örülök, hogy Pataki András bízik bennem. Meghatározó szerepeket játszhattam el a színházban. A Tigris és hiéna című darab nehéz mű volt, rendkívül érdekes munka Katona Imrével. Sokat tanultam a próbák alatt, s ezeket hasznosítottam későbbi saját előadásainkban. Emlékezetes élmény volt számomra a Kígyómarásban játszani. Nagyon szerettem az előadást. A soproni Énekes madár is szívemben él, hiszen ekkor játszhattam életemben először Tamási Áron műben. Most pedig a Jelenetek egy házasságból olyan ajándék, amely azt hiszem, egy életre elkísér. Játszottunk mi együtt sokat a feleségemmel, Kiss Szilviával, ám ez az előadás és ahogy a közönség fogadta, az örök emlék és meghatározó állomás számunkra. Köszönjük a soproni nézők szeretetét, ők is részesei ennek a díjnak!        

Horányi Lászlót 2014-ben Az üvegcipő című előadásban láthatták a soproni nézők, akik gyorsan megszerették. Nagyszerű alakítása után A revizorban is emlékezeteset játszott, majd a Macbethben két szerepet is megformált. Az elmúlt évadban a közönség egyik kedvenc darabjában, a  telt házakat vonzó a Hippolyt, a lakájban lépett színpadra. A következő szezonban is játszik a Petőfi Színházban, a Zenta, 1697. rockoperában énekel.

Horányi László ezeket a gondolatokat osztotta meg a Jászai-díj átvétele után: 

- Többször elolvastam a levelet, amelyben értesítettek a díjról, hogy valóban nekem szól-e. Amikor meggyőződtem erről, kicsit nedvesedni kezdett a szemem. A nagy öröm és megtiszteltetés mellett eszembe jutott, hogy nem csak rólam szól ez az elismerés, hanem mindazokról, akik elkísértek és kísérnek ezen a pályán. A kollégákról, játszótársakról, rendezőkről, a háttérben dolgozókról. Róluk, akik nélkül nem lehetne színházi előadást létrehozni. Közös elismerés ez. Beugrott az agyamba néhány monológ A nagyrahivatott című előadásból, amelyben Bakócz Tamást játszom, s szinte ki sem jövök a színpadról. Felvillant előttem A félkegyelmű című produkció. A komáromi előadással májusban megyünk a Nemzetibe, a MITEM-re (Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó- a szerk.). Színházvezetőként 26 éve részese lehetek az Esztergomi Várszínház harminc esztendős történetének, a szabadtéri teátrum működtetésének, s ez is örömmel, felelősséggel tölt el. Sopron pedig számomra az a színház, ahol az igényes szakmai munka mellett igazi alkotói közösségbe kerülhettem. Fontos állomás Az üvegcipő és A revizor számomra, s nagyon örülök, hogy a Zentáról szóló rockoperát is játszhatjuk. Ami pedig jelentős párhuzam, s szintén összeköti Esztergomot és Sopront, meg alkotó közösségeinket, hogy a várszínház és a Petőfi Színház is rendszeresen és elkötelezetten biztosít bemutatkozási lehetőséget a határon túli színjátszás képviselőinek, sőt, erős együttműködésekkel erősítik a kulturális hidak létrejöttét. Ezért is örülök Pataki András és Gál Tamás elismerésének!

Pataki András a soproni színházat működtető Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. ügyvezetője, aki a teátrum főrendezője is egyben. A soproni közönség 2012-óta követheti nyomon rendezői tevékenységét, valamint sokoldalú színházszervezői és művészetpedagógiai munkásságát. Fontosnak tartja, hogy egyensúlyt teremtsen a klasszikus és a modern darabok bemutatásában. Olyan előadások színpadra állításai fűződnek a nevéhez, mint Shakespeare: Macbeth, Gogol: A revizor, Molnár Ferenc: Az üvegcipő, Steinbeck: Egerek és emberek, Szabó Magda: Kígyómarás, Ingmar Bergman: Őszi szonáta; Jelenetek egy házasságból. A drámai művek mellett a zenés műfajban is nagy közönségsikert hozó produkciókat rendezett. Ilyen volt A dzsungel könyve, az Aida, az Ármány & szerelem, és legutóbb a Zenta, 1697. rockopera. Mindemellett producerként filmezési lehetőségeket biztosít a soproni társulat tagjai számára.

Pataki András így értékeli a most kapott elismerést:

- A mi (színházművészeti) díjaink mögött mindig csapatmunka, összteljesítmény áll. Benne található a mai soproni kollégák elmúlt éveinek megfeszített munkája, a díj tehát tulajdonképpen az övék. (Meg a Forrásosoké is. Azoké is, akik Sopronba már nem értek el.) Köszönöm minden munkatársamnak! Egy ilyen elismerés a mesterek elismerése is: Kovács Levente osztályfőnökömé, és minden jó tanáré, aki hozzátesz valamit önzetlenül az utánuk jövő generációk hivatásgyakorlásához. És Katona Imréé is ez a díj - melyet neki szerintem úgy 1985-ben kellett volna megkapnia. A díjat megszolgálni csak mostantól kell igazán; mindenkit elfogadok útitársnak, akivel, akikkel azonos a célunk. Öröm, hogy három Jászai-díj is Sopronba érkezett idén, megerősítés ez abban a műhelymunkában, amit elkötelezetten végzünk. Az elismerés átvételekor emlékeztem azokra, akiknek hálával tartozom, de már nem tudom megköszönni, amit nem is lehet: Dan Micunak, hogy rendezőnek elindított. Paál Istinek, hogy a barátom volt. Rátonyi Róbertnek, hogy elleshettem tőle valamit. Solténszky Tibinek a mindig emberi szavait. Szokoly Tamás elemző lelkesítését. Kézdy Gyurinak, Helyey Lacinak, Bánffy Gyurinak, Bitskey Tibinek, hogy tudásuk legjavával szolgálták előadásainkat. Revoczky Robinak a soha nem felejthető humort, a mai napig idézett anekdotáit. És Horváth Laci barátom életét. Végül köszönet és hála azoknak, akik e díjat, díjakat nekünk odaítélték!