Dr. Gál János emlékére emeltek szobrot a Soproni Egyetemen

Eggyel több mellszobor őrzi a soproni intézmény nagyjainak emlékét a Soproni Egyetem Botanikus kertjében. Kedden délelőtt, ünnepélyes keretek között avatták fel Dr. Gál János szobrát, aki egykor az Erdészeti és Faipari Egyetem rektori tisztségét 15 évig töltötte be.

Az emlékmű, amely felavatásra került az 1973-ban végzett évfolyam kezdeményezésére jött létre, ami ezentúl a Botanikus kertben is őrzi az egykori rektor emlékét.  

Az avatóünnepségen a professzor családja, egykori diákjai, az egyetem oktatói és jelenlegi hallgatói részvétele mellett Prof. Dr. Faragó Sándor mondott méltató beszédet a korábbi rektor emlékműve mellett, majd emlékező gondolatokat mondott Kádár Pál Zoltán, Dr. Gál János egykori tanítványa, aranydiplomás erdőmérnök.

A szobor leleplezése után a professzor lánya, Gál Katalin, valamint a kezdeményező évfolyam nevében Dr. Varga Szabolcs mondott köszönetet az emlékmű állításáért amit az ünnepi esemény végén az emlékezés és tisztelet koszorúinak elhelyezése zárt.  


fotó: Leczovics Zsolt

Dr. Gál János
1928-2001


1928. november 8-án született Honton. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig Ipolyságon kezdte, majd Balassagyarmaton fejezte be 1948-ban. Ugyanebben az évben felvételt nyert az Agrártudományi Egyetem soproni Erdőmérnöki Karára, ahol 1952-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett.

Egyetemi tanulmányai után rövid ideig a Diósjenői Állami Erdőgazdaságnál dolgozott műszaki vezetőként, majd az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumának titkárságára nevezték ki előadói munkakörbe.

1953-57 között a Harkovi Dokucsajev Mezőgazdasági Intézet Erdőmeliorációs Karán mint aspiráns dolgozott, majd szerzett kandidátusi minősítést az öntözéses erdőgazdálkodás témaköréből.

Az aspirantúra után néhány hónapig az Erdészeti Tudományos Intézetben volt igazgató-helyettes, majd 1957 őszén a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdőtelepítés- és Fásítástani Tanszékére nevezték ki tanszékvezető docensnek, s emellett megbízták a Főiskola igazgató-helyettesi teendőinak ellátásával. Két év múlva már a főiskola főigazgatója, majd 1962-től egyetemi tanárként az újonnan alakult Erdészeti és Faipari Egyetem rektorává nevezték ki.
Ezt a funkciót még többször (1969-72, 1981-84, 1984-89) is betöltötte, 1966-69. között pedig rektorhelyettesként tevékenykedett.

Tanszékének, majd 1985-től tanszékösszevonás után az Erdőműveléstani Tanszéknek, 1989-ig, nyugalomba vonulásáig volt vezetője.

Sokrétű tudományos tevékenysége közül kiemelkedik a mezővédő erdősávok hatásvizsgálata és telepítési technológiáik kidolgozása. Ebben a témakörben készítette el és védte meg akadémiai doktori értekezését, megszerezvén a mezőgazdasági tudományok doktora címet.

18 szak-, tankönyv illetve egyetemi jegyzetet írt, 97 szakcikke jelent meg.

Oktató és tudományos tevékenysége mellett, mint egyetemi vezető hatalmas munkát végzett az Erdészeti és Faipari Egyetem fejlesztése érdekében. Vezetői tevékenysége alatt 8 hektárral bővült a botanikus kert, megépült az Ifjúsági Ház, a Sportcsarnok, a Levelező Otthon, az új kollégiumok Sopronban és Székesfehérváron, az egyetemi menza, a keszthelyi és a zánkai üdülők, a Fertő-tavi víkendtelep és több mint száz oktatói lakás.

Az egyetemi sport – főleg a kosárlabda – lelkes és önzetlen támogatója volt, sportköri tanárelnökként is tevékenykedett.

Az ilyen hatalmas teljesítményhez hatékony szakmai és tudományos kapcsolatokkal kellett rendelkezni bel- és külföldön egyaránt. Számos tudományos, szakmai és közéleti szervezetnek volt tagja vagy vezetője.

Magas állami és szakmai kitüntetései közül kiemelkednek: „Szocialista Munkáért Érdem érem” (1957), „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” (1962), „Munka Érdemrend Arany Fokozata” (1967),  „Eötvös Lóránd Díj” (1980), „Április 4. Érdemérem” (1985), „Heinrich Cotta Emlékérem” (1986), „Magyar Népköztársaság Csillagrendje” (1989).

A Soproni Egyetem 1997-ben díszdoktorává avatta.

A nagy munka megrendítette egészségét, alkotó erejének teljében 1989-ben 61 évesen nyugállományba vonult. 

Hosszú, nagy türelemmel és méltósággal viselt betegség után 2001. október 11-én hunyt el Sopronban.
 

 

 

forrás: Az erdészeti felsőoktatás 200 éves évfordulójára készült jubileumi kiadványa

Összeállította: Koloszár József

Kattintson egy képre a galériánk megtekintéséhez!

Legnépszerűbb cikkek