Sopron lelkét nézve egy német gyökerű város. Ha a város kultúrájának szövetében a német szálat vizsgáljuk, akkor nagyon határozott és markáns, ahogy napjainkban is. Büszkék is vagyunk rá, hiszen németség nélkül nem lenne ilyen szeretethető és karakteres otthona mindannyiunknak; ennélfogva fontos emlékeznünk ezekre a gyökerekre. Mindenkinek a munkáját hálásan köszönöm, aki ebben részt vesz, és nagy szívvel műveli mindezt. András is fontos munkát végez, fontos szolgálatot visz, és fontosnak tartom kiemelni azt, hogy ma, Sopronban bárki megélheti a német kultúráját, járathatja a gyerekeit német nyelvű óvodába, hallgathat istentiszteletet német nyelven, tehát őrzi a város a gyökereit és a hagyományait a németség vonalán is.

Idén emlékezünk meg a soproni németek kitelepítésének 80. évfordulójáról. Húsz évvel ezelőtt már írtam egy könyvet Sopronnak erről a tragikus időszakáról levéltári források, könyvtári kutatások alapján. Ez a könyv most merőben más lesz, bár a témája ugyanez: 26 interjú, illetve visszaemlékezés található benne. Igyekeztem felkeresni olyan embereket, akik még megélték ezt az időszakot. Sikerült is találkoznom még olyan szemtanúkkal, akik 1929-ben vagy éppen '30-ban születtek, tehát fiatalként még átélték ezt az időszakot, a többiek pedig a szülők vagy a nagyszülők elmeséléséből tudták felidézni. Mindannyian azt mesélték el, hogy hogyan szakadtak szét 80 évvel ezelőtt családok, hogyan élték meg ezeket a tragikus napokat, hogyan ültek össze a szobában, és beszélték meg azt, hogy mi lesz a jövőjük, mit fognak tenni, amikor megtudták, hogy ők is rajta vannak a kitelepítési listán, milyen hangulat uralkodott a vasútállomáson, mi történt napokig, hetekig a marhavagonokban, amíg mentek Németországba.