Neve először egy 1257-beli oklevélben jelenik meg Chapud alakban: a mai Csapod, Hövej és Pusztacsalád községeknek ekkor még nem volt önálló nevük, ezért „három család”-ként említik őket. 1284-ben mint „keeth Chalad” egyike, 1309-ben Chapudchalad, majd 1325-ben az Osl nemzetség osztozkodásában szerepel először önálló községként, immár Chapud néven. Előbb az Osl nemzetségé, majd a Kanizsay családé volt, később a kapuvári uradalommal együtt 1536-ban Nádasdy Tamás birtokába került. 1594-ben a törökök elpusztították a Rábaközt és ezzel együtt a települést is, a lakosság kihalt vagy elmenekült. A 17. században az új földesúr, Esterházy Pál herceg horvátokat és olaszokat is telepített a faluba.

Csapod 17. századi állapotát az 1660. évi urbárium írta le, a falu ekkor két házsorból állt. Az alsószeren állt a plébániaház. A jobbágytelkekhez 16 hold szántó tartozott, kaszálórét nem volt, de az erdőn kaszálhattak. Irtásföldjeik után dézsmát és holdanként 20 dénár irtáspénzt fizettek. Az irtások helye a Farkasverem szere volt, területük 70 hold. A 18. században az Esterházyak szervezték meg a földesúri majort. 1766-ban már 3 major is működött a községben. Ebben az időben a csapodiak legjobb kenyéradója a Nagyerdő volt: szabadon használhatták az erdőalját, szénáját behordhatták. A többezer holdas erdei kaszálón kívül a község haszonélvezeti joggal bírt a Pörös-erdőre is. A makktermés idejét leszámítva állataik legeltetését az egész erdőségben engedélyezték. A Széchenyiek – a szomszédos Iván és Újkér urai – 1745 körül kezdték korlátozni a csapodiak erdőhasználatát, s így lassan kiszorultak az erdők haszonélvezetéből.

A település lakosságának ősrégi eredetét tekintve egyike volt Sopron vármegye legelzártabb, befelé élő és éppen ezért igen régi családokkal rendelkező falvainak. 1584 óta bizonyítható a Nagy, Kocsis, Horvát, Varga és Kovács nemzetségek, 1677 óta a Csiszár, Kámán, Orbán, Komlósi, Bujtás és Balog, 1701 óta a Csóka, 1728 óta a Babics, Iváncsics, Élő, Bella és Rozs családok jelenléte.

Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1895. január 1-jén alakult meg 31 fővel. A Hangya Szövetkezet 1907-ben jött létre; a Leventeegyesület pedig 1925-ben alakult. Fennállása alatt a vármegye egyik legeredményesebb leventeegyesülete volt. A II. világháborúban Csapod komoly károkat szenvedett, áldozatul esett az iskolája is, amely helyett 1946-ban új épült.

A település római katolikus temploma egy tágas, szépen gondozott parkban magasodik a központban. István király rendelete szerint minden 10 falunak kellett egy istenházat építeni.  Ez időben idetartoztak Himód, Hövej, Göbös és Pusztacsalád, valamint Bodakfalu és vele két, a tatárjárás idején elpusztult kis falu akkori lakói.

Ezen a helyen valószínűleg már a 12. század elején állt egy imaház, a régészek kutatásai alapján a mai templom szentély mögötti része még ennek a réginek a maradványa. A régi épület körül más árpád kori templomokhoz hasonlóan temető volt, amit Mária Terézia egészségügyi rendelete szüntetett csak meg a 18. században.

A templom védőszentje, Antiochiai Szent Margit (275? – 304) szűz, keresztény vértanú, egyike a 14 segítőszentnek. Tiszteletét a keresztes vitézek honosították meg Európában a 12. század elején. Az áldott állapotban lévő és szülő nők védőszentje, emléknapja: július 20.

Az első írásos emlék 1359-ben, mint meglévő római katolikus templomról ír. 1646-ban a terület földesurai, a Nádasdyak lutheránus hitre tértek, így a falunak is evangélikussá kellett válnia. Ekkor a templom több évtizedig az evangélikus hívőket szolgálta.

1794-ben, már újra a katolikus egyház tulajdonában készült el a ma látható szép késő barokk templom a tornyával. A szentély apszisa és a vastag falak azonban kora-középkori eredetre utalnak. Az építést az Esterházy hercegek végeztették, ugyanazok a kő- és fafaragó mesterek és festők dolgoztak itt, akik az eszterházai és a kismartoni kastélyaikat formálták ebben az időben.

Értékes barokk munka az Antiochiai Szent Margit kínzatását ábrázoló oltárkép, amely valószínűleg a Fertő menti Szentmargitbányáról került ide és úgy tartják, Dorfmeister István festette Bécsben 1794-ben. Margitbányán készült a keresztelőkút is. A szószék hangvetőjén Mózes-szobor, a mellvédjén pedig a hegyi beszédet megjelenítő dombormű látható. Az aranyozott Mária-szobor a kismartoni kegyszobor másolata és feltehetően az Esterházyak adománya volt.

Sterbenz Károly az 1950-es években festette a mennyezetképeket: a négy evangélistát, Árpád-házi Szent Erzsébetet, Szent Lászlót, a svájci Flüi Szent Miklóst és az olasz Goretti Máriát. A Závory Zoltán tervezte színes üvegablakok a 20. század jeles magyar főpapjait, Boldog Apor Vilmost, Márton Áront és Mindszenty Józsefet örökítik meg.

Csapod régi temetője is rejt egy megérintő érdekességet: 1996-ban keresztutat állítottak fel. 15 stációból áll, akácfa kereszteken vaslemezre festette a képeket Horváth Lajos, a festményeket üveglap védi. Ismert továbbá az ún. Pityer majori kálvária: régen Csordahajtó útnak hívták a Lövőről induló szekérutat, ami több kilométer után Csapodon ért véget. Az erdőtől már Vörös útnak hívták, az erdőben két egymástól távolabb álló "Pléh" Krisztus kereszt volt, melyeket 2005-ben felújítva a Pityer major közelében állították fel. Takács Gábor erdészeti szakirányító ötlete nyomán a két kereszt közötti területre egy keresztutat terveztek, mely úgy valósult meg, hogy Grubits János hidegségi fafaragó vasúti talpfákra rögzítette Káldi Károly rábapatonai fazekasmester kerámia stációit.

A Csapod környéki kiterjedt erdők kevéssé ismert emlékhelyet is rejtenek. A 26 éves Mészáros Géza (1913-1939), a Magyar Királyi Honvédség tehetséges repülő hadnagya, 1939. február 28-án zuhant le gépének meghibásodása miatt a település közelében, a Szobavölgy dűlőben.

Az esetről a túlélő bajtársaktól tudni lehet, hogy amikor a hadnagy érzékelte a műszaki problémát, a fedélzeten tartózkodókat utasította, feküdjenek hasra a gép farában. A repülőt sikerült a fák között egy tisztáson letennie, ám a becsapódáskor, mivel akkoriban a pilótaüléseken nem volt még biztonsági öv, ő maga a gép mennyezetébe csapódott és szörnyethalt. Valamennyi bajtársa épségben hagyta el a repülőt. Egy hónappal később lett volna az alig 26 esztendős hős hadnagy esküvője. A becsapódás helyszínén ma felújított emlékkereszt áll, emléktúrát is szoktak szervezni tiszteletére.

Források:

hu.wikipedia.org

csapod.hu

csendhelyek.blogspot.com

vitezek.hu

kirandulastervezo.hu

sacravelo.eu

Borítókép forrása: csapod.hu