Egy oklevél fantasztikus hazatérése

Évtizedeken át dr. Lőrincze Lajos nyelvész dolgozószobájának falát díszítette az a bekeretezett, díszes oklevél, amit 1959-ben állított ki a Magyar Társaság, s ami most hosszú utazás után visszatért a Líceumba.

Lőrincze Lajos nyelvész nevét generációk ismerik és tisztelik, tudományos munkája mellett ugyanis a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő műsorát szerkesztette és vezette csaknem harminc éven át. Műsorában a magyar nyelv egy-egy  kérdésével foglalkozott, ízesen szép beszédét és jó előadásmódját nagyon sokan hallgatták. De hozzá kötődik  a Magyar Televízió első telefonos műsora is. A Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol című népszerű műsorból már nemcsak a hangját, arcát is megismerhették a nézők. A rendkívül népszerű professzor, számtalan tudományos cím, díj és rang birtokosa, a Líceumhoz is kötődött. Az iskola utcai homlokzatán ma is ott áll a szobrászművész  Kutas László, licista öregdiák, első soproni köztéri alkotása, az ugyancsak a Líceumban érettségizett Gombocz Zoltán nyelvészprofesszor emléktáblája. A tábla 1983-as avatásán  dr. Lőrincze Lajos mondta az ünnepi beszédet.

"... hogy a magyar nyelvtudomány egyik vezető egyénisége, a legtekintélyesebb, s tegyük hozzá, a legnépszerűbb, legolvasottabb magyar nyelvtudós lett, tudós alkatának, anyagkezelésének és írásművészetének is a következménye. Akik rá emlékeznek, akik róla írnak, kivétel nélkül kiemelik óriási anyagismeretét, mély problémalátását, szintézisre való képességét, s az anyag feltárásában, közreadásában a lényeges és lényegtelen közti határozott, biztos különbségtevést, az abból is következő világosságot, pontos vonalvezetést a lényegretörő, szabatos, egyszerű, de mégis elegáns stílust" - mondta többek között nagy elődjéről az avató ünnepségen. 

Néhány napja azonban kiderült, Lőrincze professzor és a Líceum kapcsolata sokkal régebbi, és sokkal mélyebb is. A nyelvész fia, Lőrincze Péter személyesen adta át Tölli Balázs igazgatónak azt a bekeretezett, díszes oklevelet, ami tanúsítja: "Dr. Lőrincze Lajos urat, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének igazgató helyettesét a Berzsenyi Gimnázium Magyar Társasága a mai napon tiszteleti tagjábá fogadta. Sopron, 1959. december 16."

Lőrincze Péter elmondta, az oklevél évtizedeken keresztül édesapja dolgozószobájának falát díszítette, a professzor megbecsült tárgyainak egyike volt. Hagyatékának rendezése közben a család úgy döntött, a megsárgult, pecsétes papiros ott lesz a legjobb helyen, ahol értékelik -  tehát a Líceumban.

A Magyar Társaságot 1790-ben alapította öt lelkes líceumi diák, köztük a később költőként ismertté vált evangélikus lelkész,  Kis János. Az önképzőkör  legfőbb célja az anyanyelv ápolása volt, XX. századi utódaik pedig még az önálló szellemi tevékenységet nem kifejezetten támogató ötvenes években sem feledkeztek meg erről.  Ma már törvényszerűnek tűnik, hogy az ország egyik vezető nyelvésze és a soproni Líceum Magyar Társasága egymásra talált, de nem lehetett ez akkor olyan egyértelmű. Hogy a kapcsolat fontos volt a professzor számára, azt jelzi az oklevél kitüntető elhelyezése és megőrzése.

 S ez a megsárgult irat, a hosszú távollét után, most hazatért.

Lőrincze Lajos

Lőrincze Lajos (Szentgál, 1915. november 24. –  Budapest, 1993. október 11.) nyelvész, tanár. A szentgáli  református elemi iskolájában végezte tanulmányait, majd a Pápai Református Kollégiumban érettségizett. 1941-ben szerzett magyar-német szakos középiskolai tanári diplomát, Eötvös kollégistaként. A Magyarságtudományi Intézetben kapott tanársegédi állást, de tanított a  Pápai Református Kollégiumban, majd a Kelet-európai Tudományos Intézetben is. 1949-től az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett. 1952-ben szerezte meg kandidátusi tudományos fokozatát, később címzetes egyetemi docensi címet kapott. 1959-től osztályvezető, majd helyettes igazgató volt a Nyelvtudományi Intézetben. 

Legnépszerűbb cikkek