Egykori neves polgármesterünk, Lackner Kristóf születése napjára

1571. november 19-én látta meg a napvilágot Lackner Kristóf, aki polgármesterként, városbíróként vagy tanácsosként összesen 32 évig szolgálta Sopront, számos területen rendkívül sokat téve a város fejlődéséért. Két soproni koronázás és két országgyűlés fémjelzi polgármestersége időszakát, ő vette körbe városfalakkal a külvárosokat, tudós társaságot alapított és iskoladrámákat írt a polgárok okulására. Egyben tehetséges ötvös és grafikus volt, rézkarcáról ismerjük a 17. század eleji Sopron hiteles ábrázolását. Érdemei felsorolását még hosszasan lehetne folytatni; korának nagy tehetségű, itáliai tanulmányainak és utazásainak köszönhetően rendkívül művelt és felvilágosult alakja volt. Sopronban egykori lakóháza a Fő tér 7. alatt, a róla elnevezett utca és ott felállított szobra, valamint Szakál Ernő nagyméretű domborműve őrzi emlékét.

Kép forrása: reformacio.mnl.hu

Lackner Ádám vagyonos aranyműves és Schiffer Borbála fia. A család a bajor Pfalzból származott és már a 16. században Sopronban telepedett le. Anyját nyolcéves korában elvesztette; apja nem sokkal ezután a híres csepregi iskolába küldte fiát a magyar nyelv megtanulása végett. Lacknert itt a jó hírű Gabelmann Miklós tanár vette pártfogásába, akit Grazba történő áthelyezésekor oda is követett. Közben kitanulta apja műhelyében az ötvösséget is. Grazból Saurau báró a tehetséges fiút meghívta fiához tanítónak, majd 1591-ben mindkettejüket Paduába küldte az egyetemre. Lackner itt jogi tanulmányokat folytatott és 1592-ben már megküldte a városi tanácsnak vitairati tételeit. Négy évi tanulás után jogi doktori oklevelet nyert. Ez volt az első eset, hogy a római katolikus paduai egyetemen protestánst, a vallási eskü elengedésével doktorrá avattak. Ekkoriban itt tanított a tudós Galilei: Lackner doktori disszertációjának öt aláírója között az ő neve is szerepel.

Lackner beutazta egész Itáliát és 1597-ben tért vissza szülővárosába, ahol 1600-ban beválasztották a belső tanácsba. A külföldi tartózkodás az ismeretszerzés, a látókör, a műveltség gyarapítása volt számára és itthoni környezetében igyekezett az Itáliában látott, tanult értékeket meghonosítani. 1604-ben tudós társaságot alapított. Az alkalomra Lackner nem csak a tekintetes tanács tagjait, hanem feleségeiket is meghívta. A nők jelenlétével kapcsolatos döntése rendkívül felvilágosult gondolkodásra és bölcs előrelátásra vallott. A társaság művelt világi és egyházi tagjai tagdíjat fizettek és egy-egy értékes könyvet ajándékoztak a társaság könyvtárának. A társaság az alapítót túlélve egészen 1674-ig működött.  

II. Rudolf császár nemesi címet adományozott Lacknernek. Kétszer választották városbíróvá, 1613-ban lett először polgármester; ezt a hivatalt 1619-ig megszakítás nélkül hatszor nyerte el. 1621–25 között ismét ő töltötte be a polgármesteri tisztséget, majd 1629–31 között újra. Így 32 évi pályafutása alatt 11 évig volt polgármester, 6-ig városbíró és 15-ig tanácsos. Ezenkívül többször volt a város országgyűlési követe és csaknem folytonosan tagja azon küldöttségnek, amelyet Sopron a prágai királyi udvarhoz küldött.

Kép forrása: reformacio.mnl.hu

A tudós polgármester latin nyelvű államtudományi munkákat szerkesztett, de több más műfajban is a kor legtermékenyebb íróinak egyike volt. A latinul író, német anyanyelvű Lackner szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel; legtöbb művét arisztokrata jóakaróinak (Thurzó György, Náprági Demeter, gróf Esterházy Miklós) dedikálta. Különös gondja volt Sopron művelődési színvonalának emelésére. Iskoladrámáit a soproni diákság adta elő, s ezzel a színjátszás alapjait is megteremtette. A diákok a patrícius polgár háztartásának vezetéséhez szükséges elemi ismereteket s főként az ezzel kapcsolatos korszerű latin terminológiát tanulhatták meg belőle. A didaktikus szárazságot komikus jelenetek enyhítették, tették élvezhetővé.

Könyveinek gazdag illusztrációját tehetséges grafikusként többnyire saját maga készítette. Könyvtárának darabjait ex librisszel jelölte meg. Rézkarcon örökítette meg szeretett városának 17. század eleji jellegzetes képét és velencei minta hatására képekkel, velős mondásokkal dekorálta a városháza falait – polgári józanságra intve a város lakóit. Sajnos e művei az 1676-os nagy tűzvészben szinte teljesen megsemmisültek. Olajfestésű arcképét a városi tanácsteremben helyezték el. A barokk udvari embert mutatja az 1602-ből ránk maradt portré: spanyolos jelleg él ebben az arcképben, a mélypillantású szemekben, a sűrű szakállban, a hatalmas csipkegallérban. A művet szerencsére sikerült megmenteni a tűztől.

Szépítette, tisztábbá, egészségesebbé tette, megerősítette a várost, fegyvereket szerzett, megszervezte a köztisztaságot és az élelmiszerellátást. Pártolta a nevelés ügyét és azon volt, hogy az ifjúság már az iskolában vérévé tegye a rend és fegyelem nagyszerű gondolatait. Természetszeretete mutatkozott meg abban, hogy a mai Ógabona tér környékén fekvő majorja mögött füzest ültetett és kerti házat épített – példát adva ezáltal arra, hogy várfalakon belül, a kőházak sűrűjében is lehet és szükséges kertet művelni.

Körültekintő politikus, ügyes diplomata volt. II. Mátyás kormányzatát tekintette példának, aki a reformáció idején számos olyan engedményt tett, amely a vallási és társadalmi megújulást szolgálta. A harmincéves háború idején ahelyett, hogy harcba bocsátkozott volna a protestáns erdélyi fejedelem hadaival, saját házában vendégelte meg Bethlen Gábort. De azt is sikerült elkerülnie, hogy utóbb ezért a Habsburg császár megbüntesse. A vezetése alatt álló Sopron két országgyűlésnek adott otthont; 1622-ben királynét koronáztak városunkban, majd 1625-ben III. Ferdinánd fejére helyezték Sopronban a koronát. Ez alkalomból emlékérmet is adtak ki Sopron látképével.

Kép forrása: kozterkep / szoborlap.hu

Magánéletében is az okos célszerűség vezette. Gazdag özvegyasszonyt vett feleségül, aki idősebb volt nála. Három évtizednél is hosszabb házasságukból gyermek nem született. Gurtner Orsolya halála után 1631-ben Lackner újra nősült, ám második házasságát a fiatal Paur Máriával csak pár hónapig élvezhette. 1631. december 29-én váratlanul elhunyt. Hátrahagyott végrendeletében Fő téri házát a városra hagyta azzal, hogy legyen a mindenkori városkapitány lakóháza. Az itt elszállásolt katonai parancsnokokról nevezik a mai napig Tábornok-háznak, illetve Generális-háznak is. Vagyonának kamatait három részre osztotta el: alapítványt tett a polgári ápoldában eltartott szegény idős betegek javára, gondoskodott a török fogságba esett soproniak kiváltásáról és ösztöndíjat alapított a tehetséges, de kevésbé tehetős gyermekek tanulmányainak támogatására. Ez az ösztöndíj majd 300 évig működött halála után.

Emléktáblája van egykori lakóházán, a Fő tér 7. alatt. A többször átalakított középkori eredetű ház íves kőkeretes kapuja felett látható Lackner címere és jelmondata is: „Fiat Voluntas Tua”, azaz „Legyen meg a Te akaratod”.

Szakál Ernő nagyszabású domborműve 1943-ban került a róla elnevezett utca sarkán álló épületre, egykori majorja közelében. Az 5 m magas és 2,2 m széles domborművön mind a város címere, mind a látkép egy-egy Lackner-rézkarc alapján készült.

Kép forrása: hu.wikipedia.org

Az utcában, az autóbuszpályaudvar mellett álló mellszobra Csúcs Ferenc alkotása - 1971-ben, Lackner születésének 400. évfordulóján állították fel.

Források:

Tüskés Tibor: A nyugati kapu. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981.

Angyal Endre: Lackner Kristóf és a barokk humanizmus kezdetei. In: Soproni Szemle, 1944. VIII. évf. 1. szám

csodalatosmagyarorszag.hu

hu.wikipedia.org

kozterkep.hu

Borítókép forrása: Sopron Média

Legnépszerűbb cikkek