A valétálás a Soproni Egyetem főépületében kezdődött, ahol a valétaelnökök, a karok vezetői és az intézmény rektora prof. dr. Fábián Attila búcsúzott a végzősöktől és adott útravaló gondolatokat  a valétálóknak.

"A valétálás mindig különleges alkalom a Soproni Egyetem életében, hiszen az erdőmérnök, a faiparimérnök- és a közgazdászhallgatók a selmecbányai hagyományoknak megfelelően búcsúznak el az alma matertől. A végzősök a szalamander, valamint az egyetem vezetőségének kíséretében sétálnak végig a városon, elbúcsúzva a lakóktól és az épületektől" – mondta prof.dr. Fábián Attila.

„A hagyományok és a tradíciók ápolását rendkívül fontosnak tartom. A valétálás a latin valete szóból ered, mely magyarul annyit tesz: éljetek boldogul. Ezen a napon ünnepélyes keretek között búcsúzunk az egyetemtől és a várostól – tudtuk meg Molnár Richárd V. éves erdész valétaelnöktől.

A beszédeket követően a rektor kitárta a Soproni Egyetem kapuját a díszes menet előtt, majd a valétálók a szalamander után elindultak, hogy dalolva elbúcsúzzanak az alma materüknek otthont adó város utcáitól.

A hagyományok szerint a menet elején haladnak a Firmák bányászlámpákkal a kezükben, szalamander menetben, és őket követik a valétálók, négyesével egymásba karolva haladva, őket két oldalról a fáklyások sora kíséri. Az úton sok erkélyen és ablakban gyertyákkal köszöntötték őket a lakosok.

A szalamander a Bajcsy-Zsilinszky út – Béke út – Frankenburg út – Deák tér – Erzsébet utca – Széchenyi tér – Várkerület – Előkapu útvonalon haladt, majd végső állomásként a Fő térre érkezett a valétálok tábora, ahol dr. Farkas Ciprián, Sopron polgármestere búcsúzott a végzősöktől. 

"Több évszázados hagyomány, hogy a végzős hallgatók a Hűség-kapu előtt búcsúznak el szeretett városuktól, ahol egyetemi éveiket, fiatalságuk legszebb napjait töltötték. Dr. Sopronyi - Thurner Mihály polgármester elévülhetetlen érdemeket szerzett a Selmecbányai Akadémia letelepítésében és befogadásában. Sopron egyik legkiemelkedőbb polgármestere 1918-ban a magyar történelem egyik legválságosabb időszakában került a város élére. A szinte megoldhatatlan feladatok ellenére jövőbe látó, a városért tenni akaró polgármesternek bizonyult. Várospolitikájának fontos eleme volt Sopron iskolaváros szerepének erősítése. Erőfeszítéseit történelmi siker koronázta, és a nagy hírű akadémia 1919. április 28-án megkezdte működését Sopronban. A tanárok és a diákok hamar megszerették városunkat, hiszen a környezet sok mindenben emlékeztette őket az egykori alma materre, Selmecbányára. Akkor még talán nem is gondoltak arra, hogy hamarosan fegyverrel kell küzdeniük azért, hogy itt maradhassanak."

"A város és az egyetem egymás nélkül elképzelhetetlen, sorsuk a viharos 20. században véglegesen összefonódott, és bízunk benne, hogy ez a jövőben is így marad. A cél elérésre érdekében hitre, elkötelezettségre, tehetségre, valamint szorgalmas munkára van szükség. A gazdag történelmi múlt napjainkban még inkább kötelez bennünket. A gyorsan változó és nagy kihívások elé állító korunkban fontos, hogy a feladatainkra jó válaszokat tudjunk adni. Az állami felsőoktatási intézmények működési modelljében életbe lépő struktúra lehetőséget ad arra, hogy az egyetemek a helyi társadalmi élet, az értelmiségképzés és a gazdaságfejlesztés motorjaként az egész ország versenyképességét erősítsék. Az új modellben a Soproni Egyetem rugalmasabban és gyakorlatiasabban működhet, ezáltal a fiatalok versenyképesebb tudást szerezhetnek" - fűzte hozzá. 

Az ünnepség zárásaként hagyományosan elhelyezték az emlékezés koszorúit Sopronyi-Thurner Mihály szobránál.