Dr. Szatmári György 1937-ben született Budapesten. Orvosi diplomáját 1961-ben vette át a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Szakmai pályáját a folyamatos tanulás és fejlődés kísérte: 1973-ban csecsemő- és gyermekgyógyászati, 1990-ben csecsemő- és gyermekkardiológiai, 1996-ban pedig rehabilitációs szakvizsgát tett. 1995-ben egészségügyi menedzser képesítést is szerzett.

1972-ben került a Soproni Állami Gyermek- és Szívszanatóriumba, ahol hamarosan vezetői feladatokat is vállalt. A Soproni Állami Szanatóriummal 1975-ben történt intézményi egyesítést követően, 1978-tól a gyermekosztály vezetője lett.

1988-ban vette át Soproni Állami Szanatórium irányítását: először megbízott vezetőként, majd pályázat útján elnyert kinevezéssel főigazgatóként folytatta munkáját.

Főigazgatói tevékenysége meghatározó jelentőségű volt a Soproni Állami Szanatórium fejlődésében. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a népegészségügyi szempontból kiemelt betegségcsoportok rehabilitációjának megszervezésében, valamint az önálló kardiológiai, neurológiai és mozgásszervi rehabilitációs osztályok szakmai, személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésében. Vezetőként nemcsak az intézmény működéséért, hanem annak hosszú távú szakmai fejlődéséért is felelősséget vállalt.

2009. január 31-én vonult nyugdíjba, ám a gyógyítástól ezután sem szakadt el. Nyugdíjba vonulását követően is aktívan részt vett a soproni gyermekkardiológiai szakrendelés munkájában.

Dr. Szatmári György életútja összefonódott Sopron egészségügyének történetével. Gyógyítóként, intézményvezetőként és elhivatott orvosként maradandó értékeket teremtett, munkájával generációk életére volt hatással. Szakmai tudása, következetessége és emberséges hozzáállása mindazok számára példa marad, akik ismerték és együtt dolgozhattak vele.