Horváth László 2012-ben szerződött Sopronba. Ideérkezésekor ezt mondta: "A Forrás Színházzal végigjártam az országot, a határon túli területeken is rengeteget játszhattam. Most jó lesz megállni kicsit és mindazt, amit eddig kaptam ettől a pályától, amit felhalmozhattam az évek alatt, azt megosztani az itteni nézőkkel. Izgalommal várom a találkozást a közönséggel. A város nem idegen számomra, éltem a településen másfél évig, s a legnagyobb gyermekem is itt született. Sopron számomra ezért mindig is meghatározó hely. Jó újra itt lenni."

Színpadi jelenléte, karakterformáló ereje, a játékát körbevevő energiamező bizonyította, hogy nincs különbség főszerep és mellékszerep között, csak a színészen, annak hitelességén, személyiségén, őszinteségén múlik minden. A soproni közönség az új társulat megalakulásakor John Steinbeck Egerek és emberek című drámájának főhőseként, Lennie-ként azonnal a szívébe zárta Horváth Lászlót. Emlékezetes, lelkeket megtöltő kiemelkedő alakításával kivívta színházszerető soproniak elismerését.

Színpadon és azon túli teljesítményével, alázatával, emberségével, megbízhatóságával, sokoldalúságával a társulat alapembere volt, aki kézügyességének köszönhetően a színpad mögötti díszletvilág megteremtésében is szerepet vállalt. 

Mozifilmekben és tévéjátékokban is szerepelt. Így a Morcogi, a Napfényben fürdő kastély, a Képtelen történet, a Csonka délibáb mellett Vitézy László A fekete bojtár és Kostyál Márk Kojot című alkotásaiban bizonyította, hogy a kamera előtt is képes maradandóan erős alakításokra.

Szívügyének tekintette a soproni színházi nevelési programban, foglalkozásokban való részvételt, a fiatalokkal való játékot, együttgondolkodást, rendszeres szereplője volt ezeknek az előadásoknak. Az elmúlt évadokban a prózai és zenés produkciók állandó résztvevőjeként olyan jelentős, maradandó és örök szerepekben láthatták a nézők, mint II. Vak Béla  (Petőfi Sándor Tigris és hiéna), Banquo (William Shakespeare Macbeth), s ő formálta meg Carlo Goldoni Két úr szolgája című komédiájában a Dottore figuráját. Játszott Bornemisza Péter Magyar Elektra, Weöres Sándor Holdbéli Csónakos, Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor, Szabó Magda Kígyómarás, Molnár Ferenc Üvegcipő című darabjaiban. A színház nagy musicaljeiben, mint a My Fair Lady, A dzsungel könyve, az Aida, szintén színpadra lépett, csakúgy mint A bábjátékos című rockoperában és a Csárdáskirálynő című operettben. A Rejtő, a megejtő című kabaréban Troppauer Hümért keltette életre olyan meggyőzően, mintha egy Rejtő-regényből lépett volna elő. Résztvevője volt mindig a színház verses-műsorainak, a városi ünnepi rendezvényeknek, ahol az általa tolmácsolt költemények segítségével színészi eszköztárának belső titkait felfedve idézte meg a költők és a költészet megfejthetetlenül ható üzeneteit, szellemiségét nemzetről, magyarságról, hitről, szeretetről.  

Horváth László lelkében hordozta a színházteremtő és építő emberek közösségformáló erejét, hitét, példáját, alázatát. Emlékét őrizzük!

– "Játszottam musicalben, megtalált egy jelentős Shakespeare-szerep. Nemcsak színészként, hanem drámatanárként is részt vehettem a 35 kiló remény című színházi nevelési előadásban, amelyből közel hatvan alkalmat tudhatok magaménak a hatvanhétből. Nagy élmény volt gyerekekkel dolgozni. Ilyen eleven közelségben, meglepő és megható érzés volt számomra, ahogy saját személyes gondjaikat belevitték a játékba. Nagyon fontosnak gondolom ezt a színházi formát, hiszen ezen keresztül nemcsak értő, hanem részt vevő nézőt is tudunk nevelni a jövő színháza számára." (Horváth László, 2017. május., Lokál magazin- az utolsó interjú)