| 2021. február. 17. | 2 perc olvasás

Elhunyt Vid Viktor, a Soproni Egyetem erdőmérnök hallgatója

Életének 25. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt, Vid Viktor Gedeon erdőmérnök hallgató. A soproni egyetemistától évfolyamtársai, firmái, oktatói és barátai búcsúznak.

Vid Viktor 2018. október 18-án szenvedett vonatbalesetet mely során mindkét lábát combközéptől amputálni kellett. A Soproni Egyetem hallgatója az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben protézis segítségével  tanult újra járni. A fiatal egyetemista legnagyobb álma az volt, hogy a tanulmányait követően erdőmérnökként dolgozhasson.

A Soproni Egyetem megható sorokkal búcsúzott hallgatójától:

Egy közülünk, s ezért fáj nagyon, mert szerettük. Felfoghatatlan, hogy kit és általa mit vesztettünk. Viktorról aligha lehet és aligha méltó tárgyilagosan beszélni, nincs oklevél, sem díj vagy érdemjegy, mely képes Őt jellemezni. Olyan volt Ő, mint a csodáját titokzatos árnyékba burkoló erdő: egyszerű szemlélőnek aligha érthető, nem zajos vagy rikító külsejű, mégis jellegzetes, kiben örömét leli az érdeklődő. Igen, jellegzetes, hiszen, ha elsétálok az egyetem A épülete előtt, szinte látom Viktort, ahogy füstfelhőbe takarózva csepegteti magába azt az utolsó pár cseppnyi energiát, hogy aztán egy rövid szóváltást követően elkezdhessük a tanórát. Milyen jól is esett egy-egy bágyadt reggel az a néhány mondatba tömörülő frappáns humor, mellyel a legkevésbé kímélte magát. Szűken mérte szavait, s bár nem fecsegte tele a teret, most mégis csönd honol utána, hogy elment…"

Egy közülünk, kire valamennyien felnéztünk. Nem túlzás ez vagy túlcsorduló piedesztálra emelés, elég csak arra gondolnom, mikor egy-egy terepi gyakorlathoz néhány fős csoportokat kellett alakítanunk, milyen megnyugtató volt, ha Viktort magunk mellett tudhattuk. Szakmailag kimagaslott, mint egy szilárd oszlop, kibe nyugodtan kapaszkodhattunk, s Ő nem volt kevély segíteni, ha kérdéseinkkel zaklattuk. Ritka, hogy ilyen tudáshoz még ennyi szerénység párosul, vagy hogy a relaszkóp mellett valaki a gitárral is önfeledten boldogul.

Nem csak egy volt közülünk, annál különb. Viktornak olyan nehézségekkel is szembe kellett néznie, mely aligha fogható fel legtöbbünk számára, hogy az Ő vállát milyen teher nyomta, még ha egy szavát sem kísérte panasz, pedig Neki lett rá volna oka. Ha csupán egy pillanatképet választhatnék Róla, csak képzeljük magunkat a Rehabilitációs Intézet udvarára, ahogy meglátogatva Őt, életerőnktől eltelve meg vagyunk szeppenve és keressük a szavakat, mikor ott állunk ledermedve egy szörnyű baleset nyomát magán viselő évfolyamtársunk kerekesszéke mellett…majd azzal a frappáns humorral megtörve a csendet, csak azt vesszük észre, hogy Viktor nevet, s minket nevettet…

Drága Barátunk! Felfoghatatlan gyász mellett búcsúzunk most Tőled. Évfolyamtársaid, Firmáid, tanszéked és valamennyi barátod, kiket Sopron adott Neked, ahogy nekünk Téged.

Kedves Viktor! Üdv az erdésznek! Nyugodj békében!
Jó szerencsét!

Vargovics Máté a. Zala

Borítókép; Vid Viktor Facebook oldala 

Legnépszerűbb cikkek