A falu nevének első írásos említése 1194-ből származik, Dág néven a borsmonostori (ma Burgenland, Klostermarienberg) ciszterci apátság birtoka volt. Ágfalván az első, írásos emlékű templomról egy 1265-ös összeírás számol be. Ez az egyházi épület a korabeli térképvázlatok szerint a falun kívül épült, nem a mai helyén állt; viszont valószínűsíthetően Szent György tiszteletére avatták fel, akárcsak a mai katolikus templomot. A körülötte lévő kertet a fellelt sírkövek alapján temetkezésre használták.

Sopron városa 1390-ban megvásárolta Ágfalvát az Agendorfer családtól. Így egészen 1848-ig egyike lett a város jobbágyfalvainak, hosszú időn át a legnagyobb volt közöttük.  

A Sopron földesurasága alá tartozó falvak reformációja az 1550-es években indult. 1552-től protestáns lelkésze volt az ágfalvi templomnak is. 1608-ban Sopron adománnyal segítette a templom javítását. 1673-ban megszűnt a protestáns istentisztelet, a következő évben már püspöki látogatásról szólnak a feljegyzések, leírva a templom belsejét: egy oltár, szószék, és boltozott szentély szolgálta a híveket, a harang a parókia mellett volt a falba erősítve. Az 1680-as feljegyzések szerint felépült a kőtorony is a templom mellé. 1683-ban a becsapó török hadak kárt tettek a berendezésben.  

A régi templomot 1789-ben bontották le, és kezdtek el újat építeni Ringer József építész tervei alapján a falu szélén álló Szent Antal kápolna átépítésével. Az építkezésnél a későbbi feltárások, vizsgálatok tanúsága szerint a régi Szent György templom köveit is felhasználták. Homlokzatának közepén, tagolt főpárkánya fölött emelkedik magasra egyetlen tornya. A kapu két oldalán lévő szoborfülkéket Szent István király és Szent Imre herceg 20. században faragott kőszobrai díszítik. A ma is hallható haragot 1827-ben a soproni Seltenhofer műhelyben öntötték.

A későbarokk stílusú templom belső tere egyhajós, orgonakarzatának alja képezi egyben az előcsarnokot. Nemesen egyszerű és szép a hajó csehsüvegboltozata, a kapcsolódó félköríves szentéllyel. A berendezés nagy része az építéssel egykorú, viszont a mai templom mellékoltára volt a korábban itt állt Szent Antal kápolna főoltára.

A templomot egészen az 1930-as évekig nem csak az ágfalviak használták.

A magyar kőszénbányászat első bányaüzemét 1759-ben kezdték el művelni Sopron város erdeiben. A később Brennbergbányának nevezett településre szakképzett német s morva származású bányászokat telepítettek. Az itt letelepült bányászokról az első magyar nyelvű adatot 1774-ből olvashatjuk: „kilentz rendes bányászok dolgoznak most egy Hutmann és egy Vorweser alatt, akik mindannyian Austriából és Carinthiából részben feleségestől és gyerekestől jöttek, s az erdőben, a bánya előtt épített két házban lakoznak.” A 19-20. század fordulóján a bányának már 900 munkása volt, ami azt valószínűsíti, hogy a telep lakosságszáma elérte a 3000 főt. A brennbergi lakosság 85%-át kitevő katolikus népesség 1930-ig, a helyi templom felépítéséig Ágfalvára járt misére, ahol szintén német volt a szertartások nyelve. Az ágfalvi lelkész látta el a brennbergi hívők szolgálatát temetéseken, esküvőkön, keresztelőkön is. Ennek az időszaknak az emlékét őrzi a Szent Borbála szobor. A bányászok védőszentjének ábrázolása 1860 körül készült. A brennbergiek gyermekei 1864-ig Ágfalvára jártak át a német nyelvű iskolába is; a bánya fizette a gyerekenként járó 30 krajcárt.

1781-ben a II. József által kiadott türelmi rendelet engedélyezte a protestáns vallásúak számára is imaházak építését, de ekkor még csak torony és harang nélkül. 1784-ben az ágfalvi evangélikusok is előkészítették egy templom építését: alapozásakor - a soproni evangélikus templomhoz hasonlóan - facölöpöket vertek a földbe, így biztosítva a megfelelő alapot az ingoványos talajon. Erre épült fel a nagyszabású evangélikus imaház Trost György soproni építőmester tervei szerint. Gerendás tetőzete hamar, már 1827-re életveszélyessé vált. Hild Vencel tervezte meg újra boltozását, a munkálatok nyolc évet vettek igénybe. Tornyot csak 1870-ben építettek hozzá, neogótikus stílusban a neves soproni építész, Handler Nándor közreműködésével. Különleges a torony felépítése: két négyszögletes szintet három nyolcszögletes követ, az átmenetnél magas fiatornyokkal. Három harangját szintén a soproni Seltenhofer műhelyben öntötték, ezek közül ma csak kettő van a toronyban: a harmadikat 1944-ben elkobozták háborús célokra. A toronyóra egy gyülekezeti tag ajándéka volt: a bécsi Rösch testvérektől vásárolta. Belső terét hatalmas toszkán oszlopok osztják három hajóra, három oldalát karzat övezi. Az oltárképet Steiner Antal festette.

Ágfalva neve az I. világháború után Európa szerte ismertté vált az 1921. augusztus 28-i és a szeptember 8-i felkelések kapcsán. Ekkor a nyugati határszélnek az 1919-es saint-germain-i békeszerződés általi Ausztriához csatolása ellen felkelő magyar szabadcsapatok (Rongyos Gárda) összecsaptak az osztrák csendőrséggel és visszavonulásra kényszerítették. Ez nemzetközi szinten is felkeltette a figyelmet: ennek eredménye lett a népszavazás Sopronban és a környező nyolc településen. Az 1921. december 14-16. között megtartott népszavazás összesített eredménye alapján a terület magyar maradt. 2021-ben kialakítottak egy hét állomásból álló tematikus sétaútvonalat, mely a két ágfalvi csatához kapcsolódó helyszíneket mutatja be. A sétaút a Sopronból Ágfalvára vezető út vasúti átjárójánál kezdődik és a településen átvezetve a csodás kilátást nyújtó Ház-hegynél fejeződik be. Egyik állomása Baracsi László, az első ágfalvi felkelés hősi halottjának síremléke az új temetőben. (A régit, melyet a két nagy 19. századi kolerajárvány idején használtak és ahol hosszú ideig a brennbergi bányászcsaládok is temetkeztek, az 1890-es évek végén felszámolták.)

A 332 méter magas Ház-hegy szinte rákönyököl Ágfalva délnyugati szélére. 1998. májusa óta emelkedik itt a 6 méter magas kilátó, melyet a falu lakosai építettek. Gyönyörű kilátás nyílik innen Ágfalvára, a Soproni-hegységre, a szomszédos osztrák falvakra és a Somfalvi-síkságra.

Szintén helyi kezdeményezésre és példaértékű összefogással nyílt meg 2008-ban egy 230 éves, vert téglából épített, gazdasági épületekkel is rendelkező házban az ágfalvi német nemzetiség néprajzi értékeit bemutató gazdag tárlat.

A település kínálata fesztiválok területén is változatos: évente visszatérő közkedvelt program az októberi gesztenye fesztivál. A kétezres évek elején több éven át rendeztek Nemzetközi Ikerfesztivált a településen, az ötletet az adta, hogy a megelőző évtizedekben meglepően szép számmal születtek ikrek Ágfalván.

Források:

banyaszatimuzeum.blog.hu

visitsopron.com

hu.wikipedia.org

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar városok sorozat, Budapest, 1982.

szombathely-lutheran.hu

Borítókép forrása: agfalva.hu