Esterházy I. Pál – egy sokoldalú nagyúr, akit Sopronban választottak nádorrá

A Hátsókapun át a belvárosba sétálva, a 2-es számú épület, ismert nevén Caesar-ház oldalán sötét színű emléktáblát fedezhetünk fel. Nem sokkal nagyobb a mellette elhelyezkedő utcatáblánál, mégis nagy jelentőségű eseményre hívja fel a figyelmet: 1681-ben itt gyűlt össze az országgyűlés főrendi háza és itt választották meg Esterházy Pált Magyarország nádorává. De ki is volt ez a különös tehetségű főúr?

Ha beütjük nevét a keresőkbe, rendkívül sokirányú válaszokat kapunk: ispán majd nádor; politikus, hadvezér, költő, zeneszerző, műgyűjtő, korának egyik leggazdagabb embere; olyan nagyszerű épületek formálója, mint a kismartoni kastély, Fraknó vára, a mariazell-i kegytemplom Szent Katalin kápolnájának építtetője. Ő volt a Magyar Királyság első alattvalója, akit a császár német-római birodalmi hercegi ranggal tüntetett ki és ezt a címet férfiágon öröklődővé is tették.


mek.oszk.hu

Édesapját, Esterházy Miklóst grófot, szintén Sopronban választották nádorrá az 1625 őszén itt tartott országgyűlésen. Pál 1635-ben, az akkor 53 éves Miklós hetedik gyermekeként született. Már világra jövetelekor nagy reményeket fűztek hozzá: minden foga megvolt a szájában születésekor, ezt csodás előjelnek vélték. Kora gyermekévei szinte idilli boldogságban teltek: a népes család nagy összetartásban a különböző birtokok között ingázott az évszakoknak megfelelően. Az akkoriban ritka példás családi életnek azonban hamar véget vetett a szülők halála: édesanyját alig 6, apját 10 évesen vesztette el Pál. Grazi, nagyszombati tanulóévek következtek a jezsuitáknál, ahol főként bölcseleti és teológiai tanulmányokat folytatott. Kedvet érzett a papi hivatáshoz, a sors azonban közbeszólt: 1652. augusztus 25-én Vezekénynél a törökkel vívott ütközetben elhunyt testvérbátyja, a családfő László, ráadásul még három Esterházy unokafivére. Az ekkor 17 esztendős, törékeny ifjúnak egyik napról a másikra fel kellett nőnie, mivel így ő maradt a legidősebb fiú és egyben a családfő. A közügyek intézése alól sem vonhatta ki magát, mivel Sopron vármegye főispáni és Pápa várának főkapitányi tisztének ellátása is az Esterházy családfő kötelezettsége volt.


jezsuita.hu

Hivatalosan még nem volt nagykorú, így nagykorúsítani kellett őt. Ennek akkortájt szokásos módja a házasságkötés volt. Eljegyezték unokahúgával - pontosabban apja első házasságából származó unokájával -, az akkor 11 esztendős Esterházy Orsikával. A választás fő indoka az volt, hogy a család két ágának vagyonát egyesítsék. Orsolya anyai ágon a nagy múltú Thurzó-család leszármazottja, a mesés Thurzó-vagyon egyetlen jog szerinti örököse volt. Ez a hozomány jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Esterházy Pál kora legvagyonosabb magyar főura lett, aki felbecsülhetetlen értékű műgyűjteményének kezdő darabjaira is e házassággal tett szert. A közeli vérrokonság miatt pápai és uralkodói engedélyre is szükség volt a házasságkötéshez. Mihelyt ezek rendelkezésre álltak, még 1652 októberében szűk körben megtartották az esküvőt a fraknói vár kápolnájában. Ezután Pált visszaküldték a nagyszombati jezsuita egyetemre, hogy befejezze tanulmányait. Egy csapásra különös helyzetbe került: volt felesége, mesés vagyona, de egyiket sem vehette birtokba. Ez az állapot ihlette legkorábbi, szinte tündérvilágban játszódó költeményeit. A költői példakép Zrínyi Miklós volt, verseit levélben ifjú mátkájának küldte el. A tényleges házaséletet csak jónéhány évvel később kezdhette meg a pár, ennek során 1682-ben bekövetkezett haláláig Orsika 18 gyermekkel ajándékozta meg Pált. A felnőttkort néhány forrás szerint csak egy élte meg közülük.

A Magyarországot megszálló törökkel Esterházy Pál először a Székesfehérvár közelében vívott csatában került szembe. Az 1663-64. évi hadjáratokban, Zrínyi Miklós és Montecuccoli vezetése alatt harcolt. A 1664-es körmendi csatában a magyar csapatokat vezényelte és a szentgotthárdi csata utóharcaiban vett részt. Hadi élményeinek az ún. Mars Hungaricus-ban állított emléket. 1683-ban harcolt Bécs védelmében. Kiemelkedően fontos szerepet játszott Buda 1686-es visszafoglalásánál: a magyar hadak vezére volt.


Máthé Alexandra

Az 1681. évi soproni országgyűlésen elérte a legmagasabb magyar tisztséget: nádorrá választották. Az uralkodó I. Lipót azért választotta az országgyűlés helyszínéül Pozsony helyett Sopront, mert előbbiben pestisjárvány dúlt, és az utóbbi is még megnyugtatóan közel volt Bécshez. Sopront ekkor éppen, hogy újjáépítették az 1676-os nagy tűzvész pusztításai után. A főrendek az akkor az Artner család tulajdonában lévő lakóházban, a mai Caesar-házban gyűltek össze. Pozsonyi mintára, az ottani gyűlésterem után Zöld háznak is nevezték ekkoriban. Az alsóház üléseit a Kecske templomban, illetve az akkori Városháza tanácstermében tartotta.

1682-ben meghalt Orsika. Pál hamarosan újra megnősült: Thököly Évát vette feleségül - ismét az udvar beleegyezésével, mivel a hölgy Thököly Imre testvére volt és ismét jelentős hozománnyal. Hét gyermekük közül kettő érte meg a felnőttkort.

Pálnak 1687-ben adományozta I. Lipót császár a „Német-Római Szent Birodalom hercege” címet, ekkor készítette el Pál az új családi címert, mellyel Sopron belvárosában is találkozhatunk: a Templom utca 2-es számú volt Esterházy-palota bejárata felett láthatjuk szépen kifaragva. Közepén az L betű az adományozó Lipót császár nevének kezdőbetűje. A címet 1712-ben tették fiúágon öröklődővé. Rövidesen kinevezték Esterházyt az Aranygyapjas Rend lovagjává is – egy Európa szerte elismert kitüntetés, amelynek édesapja már szintén birtokosa volt.


Máthé Alexandra

Pál mindeközben sokat foglalkozott családi birtokaival és a művészetekkel is. Számos képzőművészeti alkotást rendelt, maga pedig magyar és latin nyelvű imádságokat, prédikációkat, verseket írt. 1711-ben adta ki zenei gyűjteményét, a Harmonia Caelestis-t. Korábban úgy tartották, hogy az 55 egyházi éneket maga a herceg komponálta, mai ismereteink szerint a gyűjtemény összeállítóját tisztelhetjük benne. Mély istenhitét a Mária-kultusz ápolásával, mariazell-i zarándoklatokkal, vallási tárgyú írásaival is kifejezésre juttatta, mint például „Az Boldogságos Szüzrül való ének”. Mariazell-be 58-szor látogatott el, s a török feletti szalánkeméni diadalért hálából 1691-ben Kismartonból gyalogos körmenetet vezetett. Az ünnepélyes eseményen 11 ezer ember vett részt, a bevonulást személyesen Esterházy Pál vezette. Ő építette s tartotta fenn adományaival a kegytemplom Szent Katalin oltárát. Nem véletlenül került a mariazell-i kegytemplom Madonnájának kőből faragott változata a Templom utcai Esterházy-palota homlokzati szoborfülkéjébe is. 

 


Máthé Alexandra

1713 márciusában pestisben halt meg Kismartonban. Az ottani Ferencesek templomában, az általa alapított kriptában helyezték örök nyugalomra - őt elsőként a családból.
Tudatos gazdaság- és birtokpolitikája révén 30 uradalomból álló, közel 1 millió hold kiterjedésű birtokkomplexumot hagyott örököseire úgynevezett hitbizományok formájában. Ezzel zseniális módon biztosította a következő évszázadokra a tulajdon egyben maradását.

Források

mnl.gov.hu

lexikon.katolikus.hu

jezsuita.hu

hu.wikipedia.org

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

Borítókép: Máthé Alexandra

Legnépszerűbb cikkek