1760. március 1-jén Gróf Pálffy Miklós kancellár köriratokat küldött a vármegyéknek, kérve a Magyar Királyi Nemesi Testőrség felállításához szükséges összegek felajánlását. A Mária Terézia alapította testületben Esterházy "Fényes" Miklós meghatározó szerepet töltött be. A herceg 1764-től tagja, 1773–1787 között pedig kapitánya volt a leginkább oktatási, reprezentációs és diplomáciai célokat ellátó testőrségnek. A testület soraiból olyan gondolkodók kerültek ki, mint Orczy Lőrinc, Kisfaludy Sándor, valamint Bessenyei György. Ez utóbbi írói fellépéséhez kötik a magyar felvilágosodás kezdetét. 

Eszterháza első fénykorában a művelődéstörténet országos jelentőségű központja lett. Herceg Esterházy "Fényes" Miklós, mint a Magyar Királyi Nemesi Testőrség parancsnoka, Mária Terézia rendelete alapján 120 fős kiképző intézményt működtetett Eszterházán. Ez 5 évfolyamot foglalt magában, évfolyamonként 24 fővel. Miklós herceg személye meghatározó volt a nemesi, köznemesi származású fiatalok képzésében, műveltségük emelésében. Általa kiváló mesterektől tanulhattak a vármegyékből delegált ifjak: a zenét Joseph Haydn, az építészetet Hefele Menyhért, az irodalmat Bessenyei György irányításával ismerték meg. 

A fiatalok az európai műveltség és kultúrtörténet magas szintű megértése mellett katonai ismereteket is elsajátítottak, illetve olasz, francia, német és latin nyelven tanultak. A nem kimondottan nehéz katonai szolgálat mellett a testőrök többször részt vettek az eszterházai zenei eseményeken és udvari ünnepeken. A vármegyéikbe 25 évesen hazatérő ifjak magukkal vitték birtokukra az európai kultúra ismeretét, így épült be Eszterháza hatása a magyar kultúrtörténetbe.

A Magyar Királyi Nemesi Testőrség soraiból a felvilágosodás szellemének magyar kiválóságai kerültek ki, mint Orczy Lőrinc, Barcsay Ádám, Báróczy Sándor, vagy Bessenyei György, aki "Eszter-házi vígasságok" című versében megörökítette "Fényes" Miklós csodavilágát is.