A betegséget már az ókorban is ismerték. Az epilepsziával élő embereket különös tüneteik miatt sokáig szociális stigmákkal sújtották, pedig olyan hírességek is szenvedtek a betegségben, mint Julius Caesar, Nagy Péter cár, Napóleon, IX. Pius pápa, Dosztojevszkij vagy Lord Byron.

Az epilepszia azoknak a neurológiai kórképeknek a gyűjtőneve, amelyekben az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás tapasztalható, ami rohamokat vált ki. Viszonylag ritkán vannak előjelei, bár létezik olyan epilepsziás roham, amelynek van egy aurajelenséggel járó előérzete (látászavar, bizsergés, zsibbadás).

– ismertette a tüneteket dr. Hajas Árpád, a Soproni Gyógyközpont Neurológia – Stroke Osztályának osztályvezető főorvosa.

Az epilepszia bármely életkorban előfordulhat, de nagyobb eséllyel jelentkezik a kora gyermekkorban, illetve időskorban (jellemzően 60 év felett). Míg kisgyermekeknél inkább a genetikai tényezők, a születés előtti vagy alatti károsodások következményeképpen alakul ki, addig nyugdíjaskorban már a korábban elszenvedett különböző agyi sérülések (pl. stroke, agyi trauma, központi idegrendszeri gyulladás) válthatják ki az epilepsziát – ismertette a betegséget előidéző okokat a neurológus szakember.

A diagnosztikai és kezelési lehetőségekre rátérve elmondta, az első lépés mindig a háttérben húzódó okok feltárása. Az első roham bekövetkezésekor meg kell vizsgálni, hogy valóban epilepszia okozza-e a tüneteket, vagy egyéb belgyógyászati betegség, hiányállapot áll a háttérben, esetleg szermegvonás által provokált, úgynevezett „alkalmi rohamról’” van szó.

– részletezte dr. Hajas Árpád, majd hozzátette: a felnőttkorban jelentkező epilepsziák nagy része élethosszig tartó, gyógyszeres kezelést igényel. A kisgyerekkorban és a tinédzserkorban kezdődő epilepsziák egy része azonban néhány éves gyógyszerszedést követően gyógyul.

Borítókép; Soproni Gyógyközpont