| 2025. február. 14. | 2 perc olvasás

Február 14. az epilepszia világnapja

Az Egészségügyi Világszervezet 1997-ben világméretű kampányt hirdetett az epilepsziával kapcsolatos tévhitek eloszlatására, az érintettekkel való szolidaritásra. A betegségben szenvedők védőszentje Szent Bálint, akinek február 14-i születésnapja - a szerelmesek ünnepe mellett - az epilepszia világnapja is.

A betegséget már az ókorban is ismerték. Az epilepsziával élő embereket különös tüneteik miatt sokáig szociális stigmákkal sújtották, pedig olyan hírességek is szenvedtek benne, mint Julius Caesar, Nagy Péter cár, Napóleon, IX. Pius pápa, Dosztojevszkij vagy Lord Byron.

Az epilepszia azoknak a neurológiai kórképeknek a gyűjtőneve, amelyekben az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás tapasztalható, ami rohamokat vált ki. Viszonylag ritkán vannak előjelei, bár létezik olyan epilepsziás roham, amelynek van egy aurajelenséggel járó előérzete (látászavar, bizsergés, zsibbadás).
 

Több rohamforma létezik, széles a paletta a néhány másodperces „elbambulástól”, a szédüléses eleséstől kezdve a klasszikus, négyvégtagú megfeszülésig, a rángatózással és eszméletvesztéssel járó rohamokig terjedően. A közös jellemző, hogy a rohamok váratlanul alakulnak ki – ismertette a tüneteket dr. Hajas Árpád, a Soproni Gyógyközpont Neurológia – Stroke Osztályának osztályvezető főorvosa.

Az epilepszia bármely életkorban előfordulhat, de nagyobb eséllyel jelentkezik a kora gyermekkorban, illetve időskorban (jellemzően 60 év felett). Míg kisgyermekeknél inkább a genetikai tényezők, a születés előtti vagy alatti károsodások következményeképpen alakul ki, addig felnőttkorban már a korábban elszenvedett különböző agyi sérülések (pl. stroke, trauma, központi idegrendszeri gyulladás) vagy daganat válthatják ki. Ezek hatására az idegrendszeren belül a gátló és serkentő impulzusok egyensúlya megbomlik, csökken a görcsküszöb és epilepsziás roham jelentkezik – ismertette a betegséget előidéző okokat a neurológus szakember.
 

A diagnosztikai és kezelési lehetőségekre rátérve elmondta, az első lépés mindig a háttérben húzódó okok feltárása. Az első roham bekövetkezésekor meg kell vizsgálni, hogy valóban epilepszia okozza-e a tüneteket, vagy egyéb belgyógyászati betegség, hiányállapot, extrém terhelés, kialvatlanság áll a háttérben, esetleg szermegvonás által provokált, úgynevezett „alkalmi rohamról’” van szó.

A diagnosztika szempontjából a legfontosabb, hogy pontosan tudjuk hogyan zajlott le a roham. Emellett EEG-vizsgálattal lehet monitorozni az agyi elektromos tevékenységet. A fejbőrre helyezett elektródákkal az agykéregben azokat a jeleket keressük, amelyek epilepsziára utalnak. Ha a betegség beigazolódik, akkor a megfelelően kiválasztott gyógyszeres terápiával a további roham bekövetkezését meg lehet előzni – részletezte dr. Hajas Árpád, majd hozzátette: a felnőttkorban jelentkező epilepsziák nagy része egész élethosszig tartó, gyógyszeres kezelést igényel. A kisgyerekkorban és a tinédzserkorban kezdődő epilepsziák egy része azonban néhány éves gyógyszerszedést követően gyógyul.

Epilepsziás roham észlelése esetén a legfontosabb, hogy ne próbáljuk megszüntetni a görcsös állapotot, viszont védjük meg a beteget a sérülésektől. Ha lakásban vagyunk, tegyünk a feje alá párnát és fektessük oldalára, míg a roham csillapodik. Ha közterületen történik a rosszullét, akkor is az az elsődleges, hogy a rázkódásból adódó sérülésektől megóvjuk az érintettet. Ne tegyünk semmit a beteg szájába, ne itassuk, és értesítsük a mentőket – tanácsolta a szakember.

Legnépszerűbb cikkek