Gigantikus magyar dombormű, mely a világ legnagyobbja

Tudta-e, hogy a világ legnagyobb domborművét, „A mag apoteozisát” a Fehérvárcsurgón született Tóth Imre készítette, aki Amerigo Tot néven szerzett magának és két hazájának, Olaszországnak és Magyarországnak világhírnevet?

A fehérvárcsurgói, paraszti származású fiú érettségi után, 1926 és 1928 között művészetet tanult a budapesti Iparművészeti Főiskolán. Itt hallott először a Bauhaus-mozgalomról. Ez az új irányzat annyira felkeltette érdeklődését, hogy 1930-ban gyalog Németországba ment a hőn áhított iskolába, ahol többek között Moholy-Nagy László és Paul Klee tanítványa lett. Mikor ez az iskola megszűnt, Otto Dix festőművészhez került Drezdába. A náci diktatúra megjelenésével több művésztársával együtt elfogták, és a zwickaui haláltáborba került kényszermunkára. Innen megszökött és a téli hidegben Csehszlovákia és Ausztria érintésével Olaszországba menekült gyalog.

Nyelvtudás és pénz nélkül érkezett meg Rómába, ahol szívóssága révén néhány év alatt saját műtermet és egzisztenciát teremtett magának, ahol legismertebb műve a Termini pályaudvarra készített homlokzati fríz.

1937 tavaszán I. Zogu (1895-1961) albán király pályázatot hirdetett Kasztrióta György (1403-1468) vagy ismertebb nevén Szkander bég lovasszobrának elkészítésére. A mauzóleumként is funkcionáló szobrot az albán nemzeti hős halálának 450. évfordulóján tervezték felállítani. A 147 pályamű közül Amerigo Tot (1909-1984) terve bizonyult a legjobbnak. A hatméteres lovasszobor gigantikus talapzatára Tot egy 280 m2-es márvány domborművet álmodott, amelyen a bég magyar szövetségese, Hunyadi János (1407-1456) is szerepelt. 1939 áprilisában olasz csapatok szállták meg Albániát, és az országot Mussolini az Olasz Királyság protektorátusává nyilvánította. Zogu király és családja külföldre menekült. A szobor kivitelezésére ezek után már nem került sor. A gipsz modell nyom nélkül eltűnt. Hollétére máig sem derült fény.

Római műteremlakása a ’40-es évek végén igazi találkozóhelyévé vált a világ minden tájáról érkező művészeknek, filmcsillagoknak, politikusoknak. Olyan művészek jártak fel hozzá, mint Pablo Picasso, Salvador Dalí, Federico Fellini vagy Igor Sztravinszkij. Picasso egyszer azt mondta: „Ha a Mindenható szobrásszá változtatna, Arp szemét kérném tőle, Moore rajzkészségét és azt az erőt, ami Tot hüvelykujjában van.”

Amerigo Tot az ’50-es évek közepére ünnepelt művésszé vált, azonban kreativitása az élet minden területén megnyilvánult. Volt tengerész, autóversenyző, szigonyvadász, belekeveredett a második világháborús harcokba is. Nem véletlen, hogy Fellini és Coppola is felkérte kisebb filmszerepek eljátszására.

Több megbízást kapott a Vatikánból, így magától VI. Pál pápától is. A Szent Péter-bazilika magyar kápolnájának megalkotásában vállalt komoly szerepet. A kápolna zárófalának díszítésére kérték fel, ahol ellipszis alakú bronz domborművét egy-egy jelenettel négy mezőre osztotta: II. Szilveszter pápa koronát küld Szent Istvánnak, III. Kallixtusz a nándorfehérvári győzelem emlékére elrendeli a déli harangszót. A harmadik mezőben a kápolna-adományozó VI. Pál és Lékai bíboros, a negyediken pedig a kápolna 1980. évi megáldásának jelenete látható II. János Pál pápával.

Amerikában több magángyűjteményben is szerepelnek alkotásai.

Magyarországon található művei közül a Csurgói Madonna (Fehérvárcsurgó), illetve A Mag apoteózisa (Gödöllő) a legismertebbek.

Csurgói madonna című szobra Fehérvárcsurgón, a római katolikus templomban áll. A művész ajándékozta szülőfalujának, ahová – ha tehette - mindig visszajárt; rokonait, családtagjait, barátait látogatta. Nekik ő Tóth Imre maradt. Egy riportjában így vallott: „A lexikonokban ma már Amerigo Totként szerepelek. De innen jövök, és ha el is mentem közületek, sosem hallgattam el, hogy csurgói parasztgyerek vagyok, s hiszem, ide tartozom, és ide is fogok tartozni mindig.” Bizonyítván, hogy a falu sem tagadta meg őt soha, az óvoda előtti kis téren levő emlékművel adózik a falu lakossága emlékének.