Az első világháború századik évfordulójának alkalmából készült a Gulyáságyú és rohamsisak – A Nagy Háború gyomornézetből című időszaki kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeuban. A tárlat Spekál József mérnök ezredes magángyűjteményén alapul és az osztrák–magyar hadsereg illetve a magyar lakosság étkezési szokásaira, táplálkozási lehetőségeire és élelmezési nehézségeire koncentrál. A 2017 őszén országjáró körútjára induló vándorkiállítás látványos installációs elemekkel és több mint kétszáz műtárggyal jeleníti meg a bemutatni szándékozott témát.
Diadalív, vesszőfonat, drótakadály árnyékában reklámplakátok, szöveges falragaszok, eredeti fotók, reklám- és propaganda képeslapok, karikatúrák és gúnyképek, uralkodók, hadvezérek és frontharcosok képével díszített porcelán asztali edények, a katonák egyszerű bádog evőcsészéje és kulacsa színesen idézik a Nagy Háborút.
Kis enteriőrök jelenítik meg a hátországi és a frontélet egy-egy mozzanatát: diadalmas hadba vonulás, hadigazdálkodás, áremelkedés, jótékonyság, menázsi a fronton, kantin, tábori pékség stb. A tiszti étkező asztalán ágyúlőszer hüvelyében álló, puskatöltény hüvelyekkel feldíszített karácsonyfa érzékelteti a végtelen távolságot az otthon és a harcmező között.
Tárlóba kerültek a rózsaszín tábori levelezőlapok, szerepelnek a piacokon és a konyhákban hősiesen helytálló asszonyok hadimozsarai és takarékos ételreceptjei, élelmiszerjegyek érzékeltetik az imába foglalt mindennapi kenyér megszerzésének nem mindennapi gondját.
A kantinablak párkányán üres söröspohár szimbolizálja a visszatérés reményét…
A rendezők az Érdekes Újság száz évvel ezelőtt feltett kérdésére a választ a látogatókra bízzák: „Ki érdemel meg jobban egy kitüntetést, az-e, aki pár óra alatt hidat ver egy folyón, vagy az, aki a hídon átkelve, megveri az ellenséget, az, aki napi hatvan kilométeren megveri az oroszt, vagy aki ilyen előnyomulás mellett élelemmel tudja ellátni a katonát?”
Mit takar a gulyáságyú kifejezés?
A hadseregek élelemellátásában kiemelkedő mérföldkő volt a mozgókonyhák rendszeresítése, amelyet a katonák – ágyúcsőhöz hasonló füstcsöve miatt – gulyáságyúnak hívtak. Használatukkal régi álmuk valósult meg: tábori körülmények között, hadgyakorlatokon és háborúban is rendszeresen fogyaszthattak változatos, ízletes, meleg ételeket. A vándorkiállítás szerzőpárosa elmondta: a gulyáságyúval már az 1880-as években.