Édesanyja, Csizmazia Zsuzsanna elmondta, nagyon várták a kislány megérkezését. Minden átlagosan indult, egészen a várandósság 6. hónapjáig.

-A 29. héten elfolyt a magzatvíz, és Zsófi világra jött – meséli. – Innen kezdődött az egész: ami másnak egy izgalmas történet, nekünk az életünk. Mivel nagyon kis súllyal (1260 gramm) és oxigénhiánnyal született a baba, a tatabányai kórház intenzív osztályára szállították. Két hónapot töltöttünk ott, miközben mozgássérült édesanyám is folyton az eszemben járt. Egy hónappal a születése után Zsófi agyvérzést kapott. Számunkra egyértelmű volt, az az egyetlen lehetőségünk, hogy ettől kezdve mindent megteszünk az állapota javulásáért.

A kis család élete részévé vált a korai fejlesztésen kívül a gyógytorna, a gyógyúszás, a lovaglás. Mivel ezek hatalmas költséget róttak rájuk, minden eszközt megragadtak, hogy fedezni tudják. Évekig gyűjtöttek egy- és kétforintosokat, papírt, kupakokat, sörösdobozokat. Szerencsére a város jólelkű polgárai segítették az ügyüket: rendezvényeket szerveztek, melyek bevételét Zsófi gyógyulására ajánlották fel, pénzt utaltak az alapítványa számlájára. Időközben sajnos az is kiderült, hogy a kislánynak valószínűleg mozgássérültként kell leélnie az életét.

-Sok nagyszerű ember összefogásának köszönhetően kétszer is el tudtunk jutni Kínába őssejtkezelésre, így normál iskolában, egy kedves és empatikus tanítónénivel kezdhettem meg a tanulmányaimat – folytatja az életvidám lány. – A növekedésemmel azonban együtt járt, hogy az izmaim egyre merevebbek lettek. Az izmok feszességén Amerikában sokat enyhítettek egy speciális műtéttel.

A beavatkozás jelentősen megkönnyítette a lány hétköznapjait, a kerekesszéket azonban nem tudja elhagyni. Ő viszont mindig az élet pozitív oldalát tartja szem előtt: imád táncolni, énekelni, meghatározó volt számára, hogy a Fáyban elvégzett egy tárlatvezetői tanfolyamot, és – kerekesszékesként – kalauzolhatott másokat.

-A sikeres érettségi után felvételt nyertem a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának kereskedelem és marketing szakára. Itt is új kalandok vártak rám. Szinte azonnal részese lettem a selmeci diákélet izgalmainak, és remélem, jövőre már gazdálkodás és menedzsment szakos hallgatóként részese is maradok. Az online oktatás egy kicsit megviselt, mivel hiányzott a társasági élet és a koncertek, amiket imádok! Ezennel el is elérkeztünk történetem jelenlegi pontjához. Rögös út vezetett idáig, de úgy gondolom, a rengeteg tapasztalat minden erőfeszítést megért. Nagyon hálás vagyok a rengeteg segítségért, amit kaptam és kapok ma is – fejezi be Zsófi, akivel többnyire édesanyja és imádott kiskutyája, Max társaságában lehet találkozni.