A Rábaköz és a Mosoni-síkság közé ékelődött rossz lefolyású Fertő-Hanság-medence egykor Magyarország legnagyobb egybefüggő lápvilága volt. A Fertő „szülőanyjaként” is szokták emlegetni. Ősi háborítatlanságában gazdag mocsári élővilág burjánzott. A láp fölött sejtelmesen hol itt, hol ott megjelenő, sárgásan, kékesen derengő fénycsóvák is az itteni különleges világhoz tartoztak. Ezek a titokzatos "lidércfények" a lápban keletkező gázok öngyulladásával keletkeztek. Ám a néphit szerint a felvillanó kis bolygótüzek elásott kincsek fölött lebegtek, halálba csalogatva a kapzsi embereket. A Hanságban számos állandó, nyílt vizű tó is kialakult, amelyek közül a Király-tó volt a legmélyebben fekvő és az egyik legnagyobb felületű.

A környező falvak lakossága hosszú évszázadokon át folytatta küzdelmét, hogy mezőgazdasági termelésre, állattartásra alkalmas területeket hódítson el a láptól. Lecsapolási és csatornázási tervek születtek már Mária Terézia uralkodása alatt. A 19. század elején a Monumenta Hungarica második kötetében a vidéket úgy jellemezték, mint ahol csak savanyú sás és nád létezik, és „az egész kaszálót inkább csupa zsombékokból öszveállott úszó földnek mondanád, mint rétnek”. A Hanságban járó szekerek alatt megsüllyed a talaj, „mintha hintázna rajta az ember s meg meg felemelkedik a szekér után”. A szomjas munkás pedig egy kilyukasztott hosszú nádszállal tiszta vizet ihat.

A több-kevesebb sikerrel megvalósuló kísérletek aztán az 1950-es években nagyarányú lecsapolással végződtek. Ez a beavatkozás jelentős veszteségeket okozott a természetben. Még időben felismerve a veszélyt, tájvédelmi körzetet hoztak létre, majd 1994-ben megalakult a Fertő-Hanság Nemzeti Park. Ennek keretein belül napjainkig folynak a táj helyreállítását célzó munkálatok: kijelölt területeket árasztanak el újra. A hanyi élőhelyek között kiemelt jelentősége van az égereseknek. Az égerfa a láperdők tipikus fafaja, vízigényes, a felázott talajt kedvelő mocsári növény. Az áradások magas vízállásának elviselésére szárból kinövő léggyökereket ereszt a föld szintje felett. A Hanság fokozott védelem alatt álló öreg égerese a Csíkos-éger: elnevezését a lecsapolást megelőzően alatta úszkáló réti csíkhalakról kapta.

Különös világa a Hany Istók tanösvényen járva ismerhető meg. Az 5 km hosszú útvonal Osli és Bősárkány között található, kiindulópontja az Esterházy Madárvárta. A 20. század elején négy madárvártát hoztak létre Magyarországon a szisztematikus gyűrűzéssel történő ornitológiai kutatások elősegítésére. Az itteni központ Esterházy V. Pál herceg nevét vette fel.

A tanösvény első szakasza a Csíkos-égeres mellett vezet el: az öreg fák jellegzetes támasztógyökereikkel olyan látványt nyújtanak, mintha lebegnének a föld felett. Az erősen elöregedett állományú Király-égeres mellett vezet tovább az információs táblákkal is ellátott út a király-tói erdészházig. A tanösvény egy rövid kitérő ágon elvisz a korábbi lápsziget elhagyott homokbányájának falában fészkelő színpompás gyurgyalagok élőhelyéhez is. A különleges madarak május elejére érkeznek meg telelőhelyükről és azonnal nekilátnak a homokba vájt fészkelő üregeik tatarozásához. Az év nagy részében a közeli réten legelnek vagy épp dagonyáznak a nemzeti park magyar házi bivalyai. A Hanság lecsapolása előtt számos kis tó volt itt, ezek közül volt az egyik legnagyobb a Király-tó. Mai arculata ugyan eltér a régitől, de mind több jel utal arra, hogy élővilága regenerálódhat, és visszaállhat a hajdani hansági lápvilág egy része. Kultúrtörténeti nevezetessége, hogy a híres „hansági szörnyalakot” kapuvári halászok a térségben fogták el 1749 márciusában. Nyolc-tízéves gyermeknek látszott, kettős szemhéja volt és keze, lába ujjai között úszóhártya feszült.

Tény az, hogy 1749. március 17-én a kapuvári templomban megkereszteltek egy fiút, aki az István nevet kapta. A plébánián máig megőrzött anyakönyvben a keresztelőről latin nyelvű bejegyzés készült, magyar fordítása: „Március 17-én feltételesen megkereszteltetett egy talált eszelős fiú, István, körülbelül 8 éves. Keresztszülői Hochsinger Mihály és Meznerné Anna Mária.” A fiút ezután az Esterházyak kastélyába vitték s Rosenstingl Pál várnagy gondjaira bízták. A várnagy fennmaradt feljegyzéseiből maradtak adatok további sorsáról. A talált gyermek történetét a szájhagyomány a következőképpen színezte ki:
"Valamikor réges-régen kapuvári halászok fönt a Hanyban egy gyereket fogtak ki a Király-tóból, aki ugyan teljesen meztelen volt, de mégsem fázott, mert testét halpikkelyek fedték. Félig ember volt, félig hal: ujjai között úszóhártya feszült. Főtt ételt nem evett meg, kígyókkal, békákkal táplálkozott.
Behozták a kapuvári várba, s mivel nem tudták, hogy meg van-e keresztelve, hát megkeresztelték. A keresztapaságot maga a tiszttartó vállalta. A keresztségben az István nevet kapta, s mert a Hanyban találták, hát elnevezték Hany Istóknak. Hany Istók félt az emberektől. Rúgott-harapott, ha a közelébe mentek. Legszívesebben a vár sötét folyosójának zugaiban bújt meg vagy a várat körülvevő vizesárokban úszkált. Később, mikor már hozzászokott az emberi társasághoz, eltűrte, hogy ruhát adjanak rá, hogy felöltöztessék. Akkor volt a legboldogabb, amikor piros nadrágot adtak rá.
Befogták a konyha körüli kisebb munkákra is, fát aprított, vizet hordott, sepregetett. Rákapott lassan a főtt ételre is, de azért, ha szerét ejthette, szívesebben evett békát. Beíratták iskolába is, ahol a mester sokszor megfenyítette, mert kötekedő, verekedős volt.
Telt-múlt az idő, Istókból legény lett. Volt a tiszttartónak ugyanakkor egy lánya, Piroska volt a neve, aki körül szívesen legyeskedett, végül szerelmes lett bele. Nem csoda hát, ha igen bánkódott, amikor Piroska a kezét nem neki, hanem másnak nyújtotta, s ezzel a bizonyossal meg is esküdött.
Javában állt a lakodalom, a vigasság, amikor Hany Istók is beállított a lakodalmasokhoz és egy kendővel letakart tálat helyezett az asztalra. Amikor a vendégek kíváncsiskodva felemelték a kendőt, a násznép nagy riadalmára a tálból békák ugrottak ki, kígyók másztak elő.
Ekkor a hajdúk megfogták Hany Istókot, jól elverték, s aki aztán bánatában, hogy kedveskedni akarásait félreértették, beleugrott a Rábába és örökre eltűnt".

Jókai Mórt is megihlette Hany Istók legendás alakja, a később megfilmesített Névtelen vár című regényében írt róla. A tanösvényen elhelyezett információs tábláról kiderül, hogy a Hany Istók névre keresztelt fiúcska minden bizonnyal egy elárvult pákászgyerek lehetett, aki sok megpróbáltatást követően végül visszamenekült a mocsárba az őt be nem fogadó városból.

Források:

kapuvar.hu

aktivmagyarorszag.hu

hu.wikipedia.org

visitsopron.com

Borítókép forrása: agroforum.hu