Endresz György és Magyar Sándor vakmerő vállalkozásukkal mindörökre beírták nevüket a magyar és az egyetemes repülés történetébe. Ekkoriban ugyanis önmagában az Atlanti-óceán átrepülése is bravúros teljesítmény volt.

A Wright fivérek 1903 decemberében végrehajtott első motoros repülési kísérlete után alig negyed századdal később, 1927. május 20-án Charles Lindbergh a világtörténelemben elsőként repülte át leszállás nélkül az Atlanti-óceánt Spirit of St. Louis nevű egymotoros gépével.

A Lockheed 1929-ben megépített Sirius típusú gépébe szerelt rendkívül modern Pratt & Whitney R 1340 Wasp jelű csillagmotor már lehetővé tette a jelentős távolságok leküzdését is. Lindbergh sikerén felbuzdulva, egy Kanadába kivándorolt volt világháborús hadirepülő, Magyar (Wilczek) Sándor vette a fejébe, hogy Magyarország is váljon az óceánrepülő nemzetek elit klubjának tagjává.

A vállalkozáshoz sikerült megnyernie Endresz Györgyöt, aki az első világháborúban sikeres vadászpilótaként, a háború után pedig a német Junkers repülőgépgyár berepülőpilótájaként tett szert komoly repülési tapasztalatokra.

A küldetésnek kettős szerepet szántak: egyrészt felhívni a világ figyelmét az igazságtalan trianoni békediktátumra, ahol a magyarok nélkül döntöttek Magyarország sorsáról, figyelmen kívül hagyva a népek önrendelkezési jogát; másrészt Magyarország is rendelkezik olyan felkészült és bátor pilótákkal, akik képesek a világszerte ünnepelt hős, Lindbergh teljesítményét nemcsak megismételni, de túl is szárnyalni.

Az óceánrepüléshez egy megfelelően átalakított, nagyobb üzemanyag kapacitással rendelkező Lockheed Sirius látszott a legmegfelelőbb gépnek. A Lockheed vállalkozott is a speciális feladatra szánt Sirius megépítésére, de a gép rendkívül borsos ára csillagászati összegnek számított.

Az amerikai magyarság egy emberként mozdult meg a vállalkozás sikeréért; 1930 júliusáig 5000 dollár folyt be a detroiti székhellyel létrehozott American-Hungarian Transatlantic Comitte alapítvány számlájára. Egy amerikai magyar hazafi, Szalay Emil az összes megspórolt pénzét - 25 ezer dollárt - felajánlotta a magyar óceánrepülés céljára. Szalay Emil nagylelkű adományának köszönhetően immár meg lehetett vásárolni a speciális Lockheed Siriust, és az óceánátrepülés összes egyéb költségeihez is megvolt a fedezet.

1930 nyarán Lord Harold Sidney Rothermere, a Daily Mail konszern tulajdonosa 10 ezer USA dollár díjat tűzött ki annak a magyar pilótának, aki Amerikából sikeresen Magyarországra repül. A lord még korábban, 1927-ben, a Daily Mail hasábjain vezércikket írt „Magyarország helye a nap alatt" címmel, amelyben igazságot követelt Magyarország számára. Hiszen ekkor már a világ józan része is felismerte, hogy a Trianoni diktátum nem egyéb, mint állam szintre emelt rabló-gyilkosság, ami egy, a magyarság ellen elkövetett példátlan genocídiummá, népirtássá fajult. A magyarság ügye iránt elkötelezett brit főrend javaslatára kapta Endresz György és Magyar Sándor gépe a „Justice for Hungary", vagyis az „Igazságot Magyarországnak" nevet.

Lord Rothermere fellépésének köszönhetően a magyar óceánrepülés a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. A Lockheed Sirius speciális szakértelmet igénylő átépítésére Bánhidi Antal, a kiváló magyar repülőmérnök utazott az Egyesült Államokba. A „Justice for Hungary" hosszas előkészületek és több próbarepülés után 1931. júliusra készült fel az addigi leghosszabb óceánátrepülésre.

A két magyar pilóta 1931. július 15-én, helyi idő szerint 17 óra 20 perckor startolt el az Új-Fundlandhoz közeli Harbor Grace repülőtér betonjáról.

Nem sokkal a start után meghibásodott a földindukációs iránytű,ez a hiba pedig rendkívüli módon megnehezítette a gép navigálását. A két pilóta azonban úgy döntött, hogy ennek ellenére sem szakítják félbe a repülést.

13 óra 50 perces repülés után a repülési terv szerinti ponton érték el Írország partvidékét. Ez volt az első világrekord, amit felállítottak - ilyen gyorsan még senki sem repülte át előttük az Atlanti-óceánt.

Nyugat-Európa fölött erős ellenszélbe került a Justice for Hungary, több zivatarfrontot is ki kellett kerülniük, ami miatt a számítottnál lényegesen gyorsabban fogyott az üzemanyag. Győr felett elkezdett kihagyni a motor a vészes szintre csökkent a repülőbenzin miatt. Az eredeti terv szerint a Justice for Hungary Budapesten, a mátyásföldi reptéren landolt volna, ahol ekkor már tízezres tömeg várta a két hős magyar pilótát. Bicske térségében azonban még egy utolsót hörgött a motor majd leállt, mert ekkorra az utolsó csepp benzin is elfogyott. Endresz György ekkor siklórepülésbe vitte át a gépet, miközben lázasan kutatott a kényszerleszálláshoz alkalmas terület után. Végül Felcsút határában egy kukoricásra tette le a Justice for Hungaryt.

A repüléstörténet e páratlan hőstette nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, hiszen a két magyar pilóta által végrehajtott 15. óceánrepülés egyszerre három világrekordot is felállított: 1. Endresz Györgyé és Magyar Sándoré volt az addigi leggyorsabb atlanti repülés, 2. ez számított a leghosszabb leszállás nélkül teljesített útnak, amit 3. időarányosan a leggyorsabban tettek meg.

„Nem tudok hamarjában merészebb vállalkozást elképzelni, mint az immár világhírűvé lett magyar pilóta pár óceánrepülése volt. Endresz György és Magyar Sándor lángbetűkkel írták a két világrész egére a magyar keserűség és a magyar reménység igéit.” (Herczeg Ferenc)

Forrás: Szenzációs magyar világrekord született 90 éve (origo.hu)

A legek ura – Endresz György kilencven éve az Atlanti-óceán átrepül (nemzetisport.hu)