A rendezvényen a házigazdák mellett győri, veszprémi, vajdasági (Zenta, Bácsfeketehegy, Szabadka) csoportok és szakemberek, drámapedagógusok vettek részt. A zárónap egyik fontos szakmai kérdése volt, hogy mi legyen a témájuk a kamaszoknak szóló színházi előadásoknak, és megfelelő „kötelező olvasmányokkal” találkoznak-e a diákok irodalomórákon, valamint a teátrumokban.
Németh Ervin, a soproni program szakmai szervezője a fenti témáról beszélve hangsúlyozta, elengedhetetlen, hogy a fiatalok életkoruknak megfelelő fontos, lényegi, filozofikus kérdésekkel szembesüljenek a színházi nevelési előadásokon vagy a bérletrendszerben szereplő darabokon keresztül. Ilyenek a „hol a helyem a világban” és a „ki vagyok én” kérdései, a „miből épülhetek” problémája, és persze lényegesek az emlékek, a szülőkhöz és a kortársakhoz kötő kapcsolatok, az élethez és az elmúláshoz való viszony. Olyan történeteket kell megmutatni, amelyek gondolkodásra ösztönzik a gyerekeket, mintát adnak számukra, hogy mindez beépülhessen a felnőtté válásuk folyamatába.
Ami nehézséget okoz, hogy kevés a kimondottan kamaszoknak szóló színdarab. Hiába akadnak ennek a korosztálynak szánt kitűnő regények a hazai és külföldi irodalomban, azoknak adaptálását, szövegkönyvvé formálását egyelőre még nem sok drámatanár, dramaturg vagy programvezető vállalja. Ebben szükséges lenne az előrelépés.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2Fimport%2Fd0%2F0e%2Fa5_fckd.jpg)
fotó: soproniszinhaz.hu
A szakmai beszélgetés második részében érintették a kötelező olvasmányok iskolai helyzetét, azoknak felhasználását, alkalmazását a színházakban. Németh Ervin úgy véli, alkalmazkodnia kell az irodalomoktatásnak ahhoz, hogy a mai generáció másképp dolgozza fel, kódolja az impulzusokat, szövegeket, mint esetleg húsz-harminc évvel ezelőtt az elődeik. A fiatalok befogadóképessége a vizuális kultúra iránt a legerősebb, a klipszerű, gyors képi élményvilággal kapcsolják össze az információkat, az olvasást is. A szakember szerint a mai napig erősen favorizált magyar és világirodalmi klasszikusok kanonizálása közben – melyet egy régi oktatási, kulturális struktúrában alkalmaztak – sem szabadna elfelejtkezni arról, hogy megváltozott a nyelvi és társadalmi környezet, a digitális, technikai robbanás során átalakultak az olvasási szokások, a fiatalok pedig ehhez alkalmazkodtak. Ő ezért az élményszerű feldolgozást tartaná helyesnek a kötelező olvasmányoknál is. Akár tömörítve, megújult, frissített nyelvi világgal, előtérbe helyezve a képi hatásokat. Azt is el tudná képzelni, hogy akár képregény formájában találkozzanak a fiatalok a kötelező irodalommal.
A második napon a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete feldolgozásában Arany János Toldi és a Családi kör című előadásai kerülte színre Kovács Frigyes, illetve Molnár Krekity Olga rendezésében a Festőteremben. Ezen a játszóhelyen szerepelt a programban Az ember tragédiája a Zentai Magyar Kamaraszínház tanteremszínházi produkciója. A vendéglátók Henning Mankell - Németh Ervin Csillagkutya című színházi nevelési előadásával csatlakoztak rendezvényhez.
Az Amikor a színház nevel soproni rendezvényen a kísérőprogramokkal együtt kilenc városi, illetve környélbeli oktatási intézmény 305 diákja vett részt, amely felülmúlta a szervezők várakozását.
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2Fimport%2F5c%2Fa0%2Fa1_cmu_.jpg)
fotó: soproniszinhaz.hu
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2Fimport%2F8e%2F40%2Fa2_nwl1.jpg)
fotó: soproniszinhaz.hu
/https%3A%2F%2Fadmin.sopronmedia.hu%2Fuploads%2Fimport%2F6a%2F5d%2Fa3_pkq5.jpg)
fotó: soproniszinhaz.hu