Hazánk egyetlen lorettói Fekete Madonna kegyképe Kópházán látható

Kópháza keleti határában emelkedik egy kecses egyházi épület: a Sarlós Boldogasszony búcsújáró templom. Építése a „Magyar Krőzushoz”, Nádasdy Ferenc grófhoz kapcsolódik. A hozzá fűződő szép és szomorú történet szerint annak a fakápolnának a helyén emeltette, ahol lánya, Eleonóra súlyos betegsége idején a lorettói Mária-kép előtt fogadalmat tett: ha felgyógyul, életét Istennek szenteli. A szülői akarat azonban másképp rendelkezett, s ez tragédiához vezetett. A templom felszentelésére éppen 250 évvel ezelőtt, 1772. július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján került sor. Fő búcsúja augusztus 15-e, Nagyboldogasszony, Mária mennybevitelének ünnepe. A megyerikumaink közé is felvett kegytemplom ma a környék és a távolabbi horvátság kedvelt zarándokhelye.

Kópháza és vidéke 1245 körül még két néven volt ismert: Ravaszdvíz és Tarnavíz. A terület egy részét 1283-ban a győri káptalan örökölte, a másikat egy Csépán nevezetű soproni polgár. Ravaszdvíz és Tarnavíz térségének 1354-ben Kolb Péter soproni polgár lett a tulajdonosa, minden bizonnyal róla nevezték el aztán a falut Kolbenhofnak. A Kópháza elnevezés először 1429-ben jelent meg a forrásokban. Luxemburgi Zsigmond uralkodásának éveiben a Locsmándi és a Pongrácz család birtokolta. Locsmándiéknak állítólag 171 hold szőlőjük volt, s kilencedként a jobbágyoknak összesen 62 hektoliter bort kellett leadniuk a gazdag családnak. A községet 1430-ban Sopronnak adományozták, így Kópháza Sopron jobbágyfalujává vált. Etnikai összetételét vizsgálva akkoriban a német anyanyelvű lakosság túlsúlya volt szembeötlő. Ezt bizonyítja, hogy a község első plébánosai is németül beszéltek. A török veszedelem idején a lakosság jelentős része elmenekült. Helyükre Bosznia és Horvátország területéről, Velika és Ztenychnyik térségekből menekültek érkeztek. Ezeket a telepeseket „gradistyei” horvátoknak nevezik. Napjainkban a lakosság kb. 60 százaléka horvát nemzetiségű, nyelvi és kulturális hagyományaikat máig szépen megőrizték.

Kép forrása: visitsopron.com

 Kópháza fő nevezetessége a mai Magyarország területén az egyetlen lorettói Fekete Madonnának otthont adó kápolna, melyet a 18. század közepén az alapjaitól kezdve újjáépítették, és ekkor nyerte el díszesebb formáját. Névadója Sarlós Boldogasszony: az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária, akinek ünnepét Magyarországon július 2-án tartják (másutt a világban pedig május 31-én). A katolikus magyarság, mely minden munkáját a Szűzanyával és az ő oltalma alatt végezte, az aratás és a gabona begyűjtésének idejére eső ünnepnek adta a Sarlós Boldogasszony nevet. A kegytemplom a Győri Egyházmegyéhez tartozik, a Mária út mentén helyezkedik el.

A kegyhely története szorosan kötődik a Nádasdy családhoz. A gazdagsága miatt „Magyar Krőzusnak” is nevezett Nádasdy Ferenc országbíró volt az ellenreformáció idején, több katolikus templom, kegyhely megújítója. Eleonóra nevű lánya kisgyermekkora óta sokat betegeskedett. A buzgó katolikus családban felnövekvő kislány gyakorta játék helyett is az imában lelte örömét. Nagyon szerette azt a kópházi erdőben álló kis kápolnát, amelyben a Lorettói Madonna, a Fekete Mária szobra állt. Ezt apja hozta a Lajta-hegységen túli Lorettom nevű helységből, ahol feleségével, Esterházy Annával, a nagy Mária-tisztelő Esterházy Pál nádor lányával ő építtette meg a szerviták kolostorát, Mária názáreti házát. Ez volt hajdan Magyarország legnagyobb lorettói kegyhelye - ma Burgenlandban, Ausztriában található.

Kép forrása: bucsujaras.hu

Egy ízben Eleonóra súlyos betegségében fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha felgyógyul, kolostorba vonul és életét Istennek szenteli. Hamarosan meg is gyógyult és közölte szándékát szüleivel. Ám azok már elhatározták, hogy Wesselényi Lászlóhoz adják férjhez. Eleonóra, bár nem akart szembeszegülni szülei akaratával, nagyon vágyott fogadalma teljesítésére. Esküvője napján visszatértek a templomból, és megkezdődött a lakodalom, mikor a lány egy ablakmélyedésbe húzódva imádkozott Istenhez, hogy vegye őt magához. Hirtelen nagy vihar támadt és villám csapott le Eleonórára, aki azonnal meghalt.

A megrendült apa lánya emlékére és sírja fölé az erdei fakápolna helyére 1670-ben kőkápolnát emeltetett, ahol Eleonóra végső nyugalomra talált. Az épületet gróf Széchényi Antal megbízásából a 18. század közepén a zarándokok fogadására alkalmas méretűvé bővítették. Fő búcsúja Nagyboldogasszony (augusztus 15.), Mária mennybevitelének ünnepe lett. A templomban volt aztán gróf Széchényi Ferenc és Festetics Julianna grófnő esküvője 1777-ben. A házasságkötés különlegessége, hogy a grófnő korábban Széchényi Ferenc bátyjának, Józsefnek a felesége volt, aki 1774-ben meghalt. Széchényi Ferenc csak pápai engedéllyel vehette feleségül bátyja özvegyét.

Kép forrása: bucusjaras.hu

A kegytemplomban figyelemre méltó a főoltár és a szószék művészi kialakítása. A Lorettói Mária fekete szobra öltöztethető, megkoronázott. Egyes értelmezések szerint az oltár építészeti kialakítása Mária názáreti házát sejteti. Szűz Mária szüleinek, Szent Annának és Joachimnak a szobrai is erre utalnak. A római katolikus egyház apostoli eredetű Mária-tiszteletét Péter apostol szobra igazolja, míg az oltár másik oldalán a szeretett tanítvány, János evangélista szobra áll. Ő fogadta házába Máriát fia kereszthalála után. Így az oltárépítmény minden részlete a szent család názáreti házára utal, amelyet az olaszországi Loretoban tisztelnek. A templomban függő 18. századi fogadalmi kép a búcsújáró hely hajdan virágzó kultuszát idézi. A rajta ábrázolt Háromkirályok az egykori utazók, zarándokok mennyei pártfogói.

Van Kópházának egy Szent Márton „kistemploma” is, melynek falképe a község szélén álló Sarlós Boldogasszony-templomot és annak kegyszobrát ábrázolja. A községnek volt egy régi plébániatemploma, mely a temetődombon állhatott. 1616-ban feljegyezték, hogy Sopron város kegyúri jogánál fogva mindkét felekezetnek engedélyezi a misézést a Szent Márton-templomban. A temetődombi templomot 1795-ben lebontották és a falu közepén építették fel újra, ahol ma is áll. Az egyhajós, klasszicista jellegű, csupán 142 négyzetméter alapterületű istenháza oltárán Szent Márton püspök szobra áll. Márton tisztelői körében ezt a templomot különösen érdekessé teszik Wosinszky Kázmér festőművész (1895 - 1967) egyedi megfogalmazású falképei. A festő Márton pályájának arra a két eseményére helyezte a hangsúlyt, ahol Krisztus jelenlétének különösen nagy jelentősége volt. Az egyik az amiens-i köpenymegosztás, a másik Márton halála, majd az azt követő megdicsőülése, mennybevétele. A képeken megjelenik Sulpicius Severus, a szent életének krónikása és maga Wosinszky Kázmér, a képek festője is. Az alakok egy része a későbbi korok öltözékét viseli, a művész ezzel jelzi, hogy Szent Márton üzenete minden korban érvényes.

Kép forrása: kophaza.hu

A településen történt még egy jelentős esemény, amely az augusztus 15-i dátumhoz kapcsolódik, mégpedig az ún. „kópházi csata”. A világszerte ismertté vált Pánuerópai Piknik előtt négy nappal, 1989. augusztus 15-én kb. száz kelet-német menekült próbált áttörni a szigorúan őrzött határsávon Kópháza határában. Az eseményre ma emlékmű hívja fel a figyelmet.

Források:

bucsujaras.hu

kophaza.hu

magyarkurir.hu

megyerikum.hu

viasanctmartini.eu

visitsopron.com

Borítókép forrása: mariaut.hu

Legnépszerűbb cikkek