Neve a régi Peuli - Pálé személynév birtoklást kifejező „i” képzős származékából ered. Környezetében beszédes dűlőnevek idézik fel az elmúlt századok jellegzetességeit: Pusztakút, Fölerdő, Gyöpút, Várkerítés, Meggyes, Lángos, Rókalyuk, Kövecses, Kölesszer, Vasárok.

Határa szántóval és jelentős erdővel borított sík vidék, erdeiben a gyertyános és a tölgyes területek a jellemzőek, értékes faállománnyal. A szántóföldi növénytermesztés mellett egykor a virágzó állattenyésztéséről is híres volt Páli: a „Gazdák erdejé”-ben makkoltatták a sertéseket, a ligetesebb erdőkben pedig szarvasmarhacsordák legeltek. A Rába a településtől kicsit távolabb délnyugatra folyik el; nyugati vízfolyása a Keszeg-ér, melynek a helyi elnevezése: Linkó. 

Régészeti emlékei között szétszórt római leletek találhatók, de l959-ben kavicsbányászat során honfoglalás kori sírok is előkerültek, 8 sírt régész és antropológus tárt fel.

 Páli első írásos említése 1220-ból való, amikor II. András Páli és Edői pusztát Osl és Belud grófnak adományozta. Az 1300-as évek elején már lakott hely volt, a "két Páli" néven szerepelt. Az 1325. évi adományozást követően, 1327-ben Károly Róbert király Köcski Sándor országbírót többek között a két Páli, Pápoc és Sebes birtokában is megerősítette. 1346-ban már Magyar Pál és felesége Gelsei Margit birtokolta zálogjogon, Köcski Sándor fiától Györgytől 1352-ben meg is vásárolták. Gelsei Margit 1365-ben Pápocon prépostságot alapított, amelyhez Páli is tartozott. A Szent Megváltóról elnevezett és közvetlenül a győri püspök joghatósága alá helyezett pápoci prépostság és a mellette álló Ágoston-rendi perjelség napjainkban is egyedülálló egyházi és építészeti emlék, amelynek legfőbb ékessége a ritka, négykaréjos román stílusú kápolna. A szerzet magyarországi tartományfőnöke Kálmán, a győri püspöktől kért engedélyt a Gelsei Margit által felajánlott Szűz Mária tiszteletére épített templomban és a mellette fekvő telken a rend megtelepedésére. A perjelség egészen 1779-ig működött, Mária Terézia királynő szüntette meg. A két település közötti kapcsolat a 14. századtól kezdve egészen a 20. század közepéig fennmaradt.

V. László király 1451-ben új királyi adománylevéllel erősítette meg Máté prépostot a Sopron megyei két Páli, Daák puszta és Vicafölde birtokok jogában és újbóli beiktatását is elrendelte a győri káptalan által.

Az 1500-as évek második felében, 1566-ban már plébániáról is voltak feljegyzések. A törökdúlás idején 1594-ben a Rábaköz jelentős része elnéptelenedett, két évtizeden át Páli is lakatlan volt. A 17. század elején Bethlen Gábor hadai foglalták el a pápoci prépostság birtokait, így Pálit is.

Anyakönyv l690-től kezdődően rögzítette a páli születéseket és elhalálozásokat, de voltak zivatarosabb évtizedek, amelyek hiányoznak belőle.

Az 1700-as évek a kuruc-labanc harcokkal vette kezdetét. Erős hadisarcot vetett ki mindkét fél a falvakra, a prépostra és birtokaira is. 1716-ból maradt fenn a neves páli takácscéh céhlevele, melyet többször is megújítottak. A céh tagjainak száma meghaladta az ötvenet. Zászlójuk is értékes céhrelikvia. 1760-ban nagy tűzvész pusztított a faluban, miközben vissza-visszatérő járványok majd egy századon át tartották rettegésben a lakosságot. Pecsétje l782-ből ismert, körirata: ”PALI ---HEHSIG.PATRONA-„.

A 20. században négy nagy elvándorlási hullám érintette érzékenyen Páli lakosságát. Ezek közül a legjelentősebb az 1903-as, Amerikába irányuló kivándorlás volt, melynek során csaknem négyszázan hagyták el a falut.

Páliban a római katolikus valláshoz kapcsolódó emlékek és műemlékek az elmúlt évszázadokban és napjainkban is jelentős szerepet töltenek be a településképben.

A Rábaközi Főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint 1659-ben 40 telkes jobbágy élt a faluban, egy kivétellel valamennyien katolikusok. A mennybe fölvett Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt plébánia templomot Weres Mátyás prépost, a győri székesegyház kanonokja építtette 1642-ben. Ezelőtt egy fatemplom állt a helyén, amely 1469-ben már létezett. Ezt lebontva és a kis-páli templom tégláit is felhasználva készült el a mai épület, tornya azonban még ekkor is fából készült. A templomot kőfallal körülzárt temető vette körbe; Mária Terézia közegészségügyi rendeletét követően, 1798-ban nyitották meg a falu mai temetőjét.

Páli a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomával a Rábaköz legjelentősebb búcsújáró helyévé vált a l7. század végére. Látványos menetekben érkeztek a hívek a környező településekről papjaik vezetésével az augusztusi templomi búcsúra.

Az egyházi épület újabb felújítása vált szükségessé a 17. század végére, mivel a török hordák 1683-ban „felégették az oskolaházzal együtt, amely az utca közepén állott”. Jelenlegi tornyát csak 1770-ben emelték, mellékhajókkal 1804-ben nagyobbították meg. Főoltárképét szintén 1804-ben Schmidt József festette. Orgonája 1883-ból származik, ismeretlen mester építette, 1925 körül átépítették. Két harangja 1920-ból származó soproni munka: Seltenhofer Frigyes fiai öntötték őket. Az épület utolsó nagy felújítása 2004-ben fejeződött be.

A templom melletti kálvária az egykori fatemplom szentélye helyén épült 1696-ban. A legkorábbi, még álló építmény-típusú kálváriák közé tartozik hazánkban. A nyitott, patkó alakú fal hátsó részét megmagasították. Ami napjainkig megmaradt az eredeti kálváriából, az maga a körítőfal a rajta álló két szoborpárral és a díszítő oszloppárokkal. A fakereszt a rajta lévő pléhkrisztussal újabb. A kereszt alatti szent sír fülkében jelenleg egy Utolsó vacsora olajnyomat látható. Szűz Mária és Szent János evangélista előtt két angyal feliratot tart: "Ecce Agnus Dei" (Íme Isten báránya), illetve "Ecce qui tollit peccatum mundi" (Íme, aki elveszi a világ bűneit) szöveggel.

A páli kálvária az egyik legkorábbi ilyen témájú hazai műemlék, amely mintaként szolgált számos 18. században épített magyar kálváriához. A község két, szintén nagyon régen, 1690-ben emelt köztéri szobra a vági elágazásnál álló Piéta és a templom mögötti Krisztus az Olajfák hegyén.

Források:

pali.hu

wikipedia.hu

sacravelo.hu

kozterkep.hu

Borítókép forrása: Wikimedia