| 2021. július. 14. | 4 perc olvasás

Hevesy György a radioaktív nyomjelzés atyja

Tudtad, hogy 1943-ban a „radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban” indoklással Hevesy Györgynek ítélték oda a kémiai Nobel-díjat? 1959-ben az Atoms for Peace Awards (Az Atom Békés Felhasználásáért díj) kitüntetést vehette át a radioaktív izotópok békés felhasználásért. Az analitikai kémia számára feltalálta a röntgen-fluoreszcenciás (1932), az izotóphígításos (1931) és a neutronaktivációs (1934) analitikai módszereket. Felfedezte a periódusos rendszer egyik utolsó ismeretlen elemét, a hafniumot (1923).

Hevesy György (született Bischitz György) (Budapest, 1885. augusztus 1. – Freiburg im Breisgau, 1966. július 5.) Nobel-díjas magyar vegyész. Kifejlesztett egy radioaktív jelzőmódszert, amellyel biokémiai folyamatokat lehet tanulmányozni.

Kikeresztelkedett magyar zsidó családban született. Szülei Bischitz Lajos és Schossberger Eugénia, mindketten gazdag polgári család sarjai voltak. György nyolc gyermek közül ötödikként jött a napvilágra. Budapesten nőtt fel, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1903-ban. A család neve nemesítés folytán 1904-ben Hevesy-Bischitzre, majd Hevesyre változott.

 Hevesy György 1943-ban
Hevesy György 1943-ban
https://hu.wikipedia.org/

A Budapesti Tudományegyetemen kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd egy évvel később a berlini műegyetemen folytatta. 1908-ban szerezte meg a doktorátust fizikából Freiburgban. Érdeklődése a kémia felé fordult. Zürichbe ment, ahol Richard Lorenz mellett vállalt tanársegédi állást a Technische Hochschulén. 1911-ben az angliai Manchesterbe utazott, ahol Rutherford laboratóriumában dolgozott tovább. Rutherford megbízásából kezdte kutatni azt a témát, amivel később a kémiai Nobel-díjat elnyerte. 1912 első felében itt ismerkedett meg és kötött barátságot Niels Bohrral.

1912 elején Rutherford az osztrák kormánytól egy mázsa radioólmot kapott ajándékba, amelyből a rádium D komponensével akart kutatásokat folytatni, ám a hatalmas tömegű ólom ezt meghiúsította. Felszólította Hevesyt, miszerint: „Ha megérdemli a sót az ételébe, elválasztja a rádium D-t a kellemetlenkedő ólomtól.” Hevesy próbálkozásai csődöt mondtak, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a két anyag különválasztása lehetetlen. Ezért megfogalmazta azt a tételt, miszerint, ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól, akkor a sugárzó rádium D felhasználható az ólom indikátorának. Ez lett a nyomjelző radioaktív izotópok módszerének alapja.

Niels Bohr, James Franck és Hevesy György, 1935
Niels Bohr, James Franck és Hevesy György, 1935
https://hu.wikipedia.org/

Az első világháborúban Hevesy a Monarchia hadseregében – Nagytétényben – katonáskodott. A háború után kutatásokat végzett a Budapesti Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén, majd később aktívan tanított. Kármán Tódor felkérésére elvállalta a Műegyetem fiziko-kémiai tanszékének vezetését. 1920-ban megvonták tőle az előadói jogot; ekkor Niels Bohr meghívására a koppenhágai laboratóriumba utazott.

Mengyelejevnek már a 19. században sikerült a kémiai elemeket logikus rendszerbe foglalnia. A táblázat időközben fokozatosan megtelt, ám a 72-es sorszámmal jelölt helyre kitartó kutatással sem sikerült megtalálni a hiányzó elemet. Hevesy a Bohr-féle atommodellből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a 72-es rendszámú elemnek a titáncsoportból kell kikerülnie. Hevesy a cirkónium-tartalmú ásványokban kezdte meg a kutakodást. A koppenhágai ásványtani múzeumból, Norvégiából és Grönlandból származó anyagokat kapott a kutatásaihoz. Hevesy az oldható részeket eltávolította, majd röntgenspektroszkópiai felvételeket készített a mintáról. Már az első felvételeken előbújtak azok a színképvonalak, amelyek csak az új elemből származhattak; ennek felfedezési helyéről, Koppenhága régi latin nevéről a hafnium nevet adta 1923-ban.

Kifejlesztette a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert, felfedezte, hogy a szamárium radioaktív alfa-sugarakat bocsát ki. Itt kezdte a radioaktív izotópokat a növények és állatok anyagcsere-folyamatainak vizsgálatára alkalmazni. A módszer lényege, hogy apró mennyiségben hozzákeverik a radioaktív izotópot a vele kémiailag azonosan viselkedő elemhez, és a szervezetben az izotóp sugárzása jelzi a megtett útvonalat. A mai orvostudomány rengeteget köszönhet e módszernek.

Hevesy György a kémiai Nobel-díj átvételekor 1944-ben. Baloldalt Albert Camus, aki ugyanekkor vette át az irodalmi Nobel-díjat, és az ő felesége. (Hevesy Ingrid szívességéből)
Hevesy György a kémiai Nobel-díj átvételekor 1944-ben. Baloldalt Albert Camus, aki ugyanekkor vette át az irodalmi Nobel-díjat, és az ő felesége. (Hevesy Ingrid szívességéből)
http://www.matud.iif.hu/

Munkájának homlokterében voltak az orvosi és klinikai alkalmazások, többek között azt vizsgálta, hogyan alakulnak át a fehérjék röntgensugárzás hatására, és ez hogyan hat tumorokra. Így lett ő az első, aki a klinikai gyakorlatba bevezette a sugárterápiát.

A radioaktív izotópok alkalmasak kormeghatározásra (radiometric dating), ezt nevezzük radioaktív órának. Ezt a módszert Hevesy egyik tanítómestere, Ernst Rutherford alkalmazta először, a tanítvány pedig továbbfejlesztette. A módszer alapja, hogy izotópok bomlásakor létrejöhetnek akár tovább bomló, akár stabilis izotópok, amelyek eredetileg nem voltak jelen a vizsgált anyagban (sziklákban, szerves fossziliákban, ókori kerámiákban). A legismertebb példa a szerves anyagok kormeghatározására a 14C izotóp, amelynek felezési ideje 5730 év, vagyis ennyi idő alatt alakul át a 14C izotópok fele 14N izotóppá.

Hevesyt a világ számos egyeteme választotta díszdoktorává, a Royal Society tagja lett, és megkapta a Copley-érmet, amire különösen büszke volt. Ez utóbbiról úgy nyilatkozott: „A közönség azt hiszi, hogy egy kémikus számára a Nobel-díj a legnagyobb kitüntetés, amit tudós elnyerhet, de nem így van. Negyven-ötven kémikus kapott Nobel-díjat, de csak tíz külföldi tagja van a Royal Societynek, és ketten (Bohr és Hevesy) kaptak Copley-érmet.”

A Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben választotta tagjai közé. Összesen 397 publikációja jelent meg a világ legjelentősebb szaklapjaiban. 1966-ban a pápa külön audiencián fogadta. Nyolcvanéves korában halt meg Freiburgban.

A család kívánságára 2001. április 19-én szülővárosában, Budapesten ünnepélyes keretek között helyezték hamvait örök nyugalomra.


https://www.mnb.hu/

Forrás: https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: A Nobel-díjas Hevesy György (https://cultura.hu/)

Legnépszerűbb cikkek