Szent Bálint napján, február 14-én tartják az angolszász országokban a Valentine's Day ünnepét, amely a 20. század második felében a világ más részein is elterjedt. A Valentin-nap ma azt jelenti, hogy a szerelmesek megajándékozzák egymást, kivéve például Finnországot, ahol inkább a barátok üdvözlik egymást levelezőlapokon.

A tavasz kezdete

Akárcsak a karácsony esetében, a Bálint-napnál is felmerül, hogy a római katolikus egyház tudatosan helyezett-e egy pogány ünnep közelébe egy fontos keresztény napot. A római tavaszkezdet, a megtisztulás ünnepe volt ugyanis a Lupercalia, a rossz kiűzése, a tél végének megünneplése. Ez a római tavaszkezdet gyakorlatilag mára egybeesik a Bálint-nappal. A megtisztuláshoz kapcsolódó rítusok egyébként is sűrűsödnek télen. A rossz kiűzése már a szilveszteri-újévi kereplésben, tülkölésben ugyanúgy kimutatható, mint a farsangi hagyományokban, például a busójárásban Mohácson vagy a húsvéti kisze-baba elégetésében, „kihajtásában” például a palócoknál. Rómában a február közepén ünnepelt Lupercalia is ilyesfajta „célt” szolgált, hiszen a rítusoknak régen többnyire meghatározott funkciójuk volt a társadalomban.

Áldozat az istennek

A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjjal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy megtisztuljanak és termékenyek legyenek. Más források szerint kecskét is áldoztak a római ünnepen a Luperci elnevezésű papok, miután ez az állat a termékenység szimbóluma volt. A megtisztulást viszont egy kutya feláldozása segítette elő hiedelmeik szerint. A leölt kecske bőréből valóban szíjat hasítottak, és ezekkel a szíjakkal a fiatal fiúk inkább csak meglegyintették a lányokat a termékenységi rítus szerint.

Szent Bálint ünnepe

Ezt az ünnepséget váltotta fel idővel a Bálint-nap keresztény hagyománya, amely Nyugat-Európában erősebben élt, mint Magyarországon. Nálunk elsősorban a betelepült németség tartotta egyes helyeken Szent Bálint ünnepét, de általánosnak és tömegesen elterjedtnek semmiképpen sem mondhatjuk a kultuszt itthon. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet templomának mennyezetén. A Töttös közelében található Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon. A magyarok is ismerték azért ezt az ünnepet. A "nyavalyatörésre" (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.

Ki lehetett az ünnep névadója?

Ahogyan az ünnep eredete, úgy a Bálint-nap névadója is a homályba vész. Teljes bizonyossággal nehéz lenne azonosítani azt a személyt, akihez a Valentin-napi hagyományok kötődnek. A legfőbb gondot az okozza, hogy Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) akár három is lehetett az ókori Római Birodalom hanyatlása idején, a kereszténység megjelenésekor, illetve kicsit később. A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, egy másik talán püspök volt Interamnában (a mai Terniben, nem messze Rómától), a harmadik vértanú pedig Africa provinciában élhetett. A szent személye, illetve születési helye és ideje sem pontosan ismert, halála pedig szintén bizonytalan.

A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja.

Elfogadott magyarázatok

A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint, Terni (Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis – mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték – Bálint a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak „A te Bálintod(tól)” aláírással.

Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata a Wikipedia szerint. Egy másik forrás a Valentin-nap legendáját a Kr. u. 3. századra vezeti vissza. Eszerint Valentin (Bálint) pap volt II. Claudius császár idején. A császár ekkoriban határozott úgy, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosak, ezért a fiatalabbak számára egyszerűen megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak gondolta ezt, és II. Claudius akarata ellenére, titokban továbbra is összeadta a fiatal párokat. Amikor rájött, hogy mit tesz, a császár halálra ítélte őt.

Más történetek szerint viszont Valentin segített a keresztényeket kiszöktetni a rómaiak börtöneiből, ahol a foglyokat rendszeresen verték és kínozták.

Bárhogy is történt mindez,

A madarak is társra találnak

Franciaországban és Angliában a középkorban azt gondolták, hogy február 14-én kezdődik a madarak párosodási szezonja, mindez tovább erősítette az ünnep romantikus vonásait. Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer angol költőnek a „Madarak parlamentje” című költeményére nyúlik vissza. Ez 1383-ban feltehetően a II. Richard király udvarában megtartott Valentin-ünnepségekre készült. A mű szerint a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré gyűlnek, hogy mindegyikük társra találjon.

Valentin-napi üdvözlet

Néhány évtizeddel későbbről datálódik egy újabb, a Valentin-naphoz kötődő börtönüzenet, ezt a verset a százéves háborúban angol fogságba esett, a londoni Towerben raboskodó Charles orléans-i herceg küldte feleségének 1415-ben. Hat évvel később V. Henrik király már költőt fogadott fel, hogy Bálint napján versbe szedett üzenetet írjon feleségének, Valois Katalinnak. Ezt a napot Angliában 1446-tól széles körben megülték: a lányok nevét szív alakú papírra írták, edénybe tették, majd a fiatalemberek kihúzták leendő kedvesük nevét, és a szíveket néhány napig a kabátjukra tűzve hordták. Az első angol nyelvű Bálint-napi levél 1477-ből származik, ma a The British Library őrzi. Valentin-napra hamarosan verseskötetek jelentek meg, a fiatalok úgynevezett "valentine"-okat, szerelmes levélkéket küldözgettek egymásnak. Ezek tekinthetők a mai Bálint-napi képeslapok és általában az üdvözlőkártyák őseinek, amelyek küldése a 19. századra vált szokássá.

A kereskedők ünnepe?

Nagykereskedelmi méretekben elsőként 1840-ben az amerikai Esther Holland dobott piacra e napra szánt képeslapot, ezért nevezik őt "a valentine-ok anyjának". Az érzelmek kimutatását fölöttébb rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az előre gyártott kártyákkal üzentek, a szokás elterjedését az alacsony postai díjszabás is elősegítette. Hamarosan már a gyerekek is küldtek üzeneteket szüleiknek, tanítóiknak, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak.

Források: hvg.hu, penzcentrum.hu, Wikipedia

Képek forrása: istockphoto