A Soproni Gyógyközpont Neurológia – Stroke Osztályának és Neurorehabilitációs Osztályának gyógyító tevékenységét is segíti klinikai logopédus. A szakemberek szakorvosi kérésre végzik el a betegek előzetes állapotfelmérését, megállapítják, hogy pontosan milyen nyelvi vagy kognitív zavarral, hiányossággal küzd az érintett. A tünetek sokféleségéből adódik, hogy mindig egyénre szabott a terápia, amelynek célja, hogy a beteg minél inkább teljes életet élhessen és visszatalálhasson a betegség előtti életszerepeihez és tevékenységeihez – tudtuk meg Virágh Anna logopédustól.

A már meglévő beszédkészség betegség hatására történő megváltozása, érintettsége az afázia.

Motoros afázia esetén a beteg tudja mit szeretne mondani, mégsem képes kifejezni magát. Ilyenkor az agyi sérülés típusától függően akár a hangképzés zavara vagy szótalálási nehezítettség is megfigyelhető. A szavak kimondását akadályozhatja légzési nehezítettség, összerendezetlenség vagy féloldali arcbénulás is. A logopédusok ebben az esetben relaxációs és légző gyakorlatokkal, arctornával segítik a beszédkészség helyreállítását.

Ezzel szemben a szenzoros afáziánál megmarad a hang- és a beszédképzés képessége, azonban a kognitív és a nyelvi háttér sérül. Beszédértési zavar is megjelenhet, gondot okozhat az olvasás, az írás és a számolás is.

A stroke mellett egyéb betegségek, agytumorok, idegrendszeri gyulladások, traumás sérülések következtében is sérülhet a nyelvi és beszédrendszer egy-egy eleme. Ahogy a probléma forrása is rendkívül sokféle lehet, úgy a terápiás módszerek is változatosak.

A logopédiai utókezelés már a járóbeteg-szakrendelésen történik. A betegség krónikus szakaszában is szükséges ugyanis a folyamatos szinten tartás, amihez elengedhetetlen a beteg együttműködése, az elsajátított gyakorlatok otthoni elvégzése.

„Az esetek többségében a terápia hosszadalmas, időigényes folyamat, ezért a betegeink szinte családtaggá válnak, nagyon szoros kapcsolatot ápolunk velük. Mivel a beszédében akadályozott beteg többnyire segítségre szorul a mindennapi teendők elvégzése vagy az ügyintézés során, ezért a hozzátartozókat is motiváljuk és edukáljuk, hogy türelemmel vegyenek részt az érintettek terápiájában, ezzel is segítve gyógyulásukat. Felemelő érzés végigkövetni a felépülési folyamatukat, ahogy a teljes kétségbeesettség, nyelvi nehezítettség állapotából kisegítjük, és a kommunikációt újraindítva ismét a körülöttük lévő világhoz kapcsoljuk őket” – mesélt hivatása szépségeiről Virágh Anna.

Végezetül felhívta a figyelmet arra is, hogy a stroke árulkodó tüneteit nagyon komolyan kell venni. Ha azt látjuk, hogy a beteg nem tud, vagy csak féloldalasan képes mosolyogni, kérésre nem tudja mindkét karját felemelni, féloldali gyengeséget tapasztalunk, nem tudja a szavakat formálni, beszéde érthetetlenné válik, akkor késlekedés nélkül hívjuk a mentőket! Az időben megkezdett kezelés ugyanis valóban életmentő lehet, és elkerülhetjük a stroke súlyos következményeit.