Kéri Kitty, az Ájlávjú című jókedvű musicalrevü rendezője és látványtervezője szerint nem egy klasszikus előadás várja a színházba érkezőket. A 2022/2023-as évad utolsó előadásában még azok a nézők is, akik ismerik az Ájlávjú történetét, egy teljesen váratlan fordulatokkal és eseményekkel teli darabbal találkozhatnak a színpadon. Nemcsak a látvány és a rendezői elgondolások változtatják egyedivé az előadást, hanem a négy szereplőre írt történet olyan erős karakterű színészeket kíván, akik minden színház társulatában másképp meghatározóak. A titok egyik nyitja, hogy a szöveg rendkívüli szövete és a rendezés lehetővé teszi, hogy úgy szabják át az eseményeket, hogy az más egyveleget adjon a soproni színházban bemutatott előadásban is. „Az előadás olyan megtalált, elveszített, megélt és vágyott szerelmekről szól, amelyeket minden néző ismer akár saját tapasztalatból is. Arról szól, hogy folyamatosan keressük a másik felünket, majd amikor megtaláljuk – ahogy a darab végén is elhangzik: „Jaj, de tökéletes vagy!” – azzal töltünk egy egész életet, hogy megpróbáljuk őt megváltoztatni. Az előadás rámutat erre a magatartásra is, és rátereli a karaktereket arra az útra, ami ráébreszti őket, hogy ha egyszer valamiért magunk mellé választottuk a szerelmünket, hát most tegyünk érte, mert megéri” – mutat rá Kéri Kitty, az előadás rendezője, aki játszani is fog majd néhány alkalommal a színpadon több karakter bőrébe bújva, Trokán Anna művésznőt helyettesítve.

A rendező kiemelte: „Hozzám, aki első sorban színész vagyok, a prózai színház áll közel, bár nagy rajongója vagyok Thomas Ostermeiernek, Robert Wilsonnak és azoknak az rendezéseknek, amelyek a vizualitásra helyezik a hangsúlyt, és továbbgondolkodásra, önálló asszociációkra késztetik a nézőt. Az Ájlávjú alkotói viszont a darab műfaját musicalrevüként fogalmazták meg, én ebből indultam ki. A látványban és a rendezésben is szeretném követni ezt a gondolatot. Maga a darab olyan, mint egy patchwork, és a szerelem a közös nevező és mozgatórugó. Ezért igyekeztem a látványt a revüs minimalizmus és a könnyed elegancia jegyében követni, ahol maga a színészi játék kalauzolja a nézőt egyik helyszínről, eseményből és érzésből a másikhoz. Ezért sincsenek őrületes nagy átöltözések vagy maszkírozások, nem használunk parókákat. Számomra az volt a lényeg, hogy a színész belülről támogassa meg a különböző karakterek ábrázolását. Hogyan látom meg például Savanyu Gergelyt fiatalemberként, és aztán hogy látom őt élete végén járó idős úrként. Magából merít, a hangján vagy a járásán változtat, akár Dienes Blanka szerelmes csitrije, Haumann Mátét harminc év házasság minden szépségét és kínját megélt férj alakja vagy Trokán Anna szingli-bohóca és elvált, sebezhetőségét felvállaló karaktere. A jellemábrázolást inkább a színészek tehetségére alapozom. Természetesen vannak kellékek, de nagyon finoman és minimál módon.”

 

 

A fülbemászó dallam, a jó zene és az érzelmi hullámvasút, amit a néző és a színész egyaránt átél majd az előadás közben, egyszerűnek tűnhet kívülről. Ám ezt a folytonos változást, az újabb és újabb karakterekbe bújást a színpadon játszó négy szereplőtől végig megköveteli a mű. A próbafolyamat komoly feladat elé állította a művészeket és az alkotókat. A színészeknek rendkívül rövid idő állt rendelkezésükre a sokféle karakter kitalálására. A rendező, Kéri Kitty elmondta, négyen játszanak körülbelül 50 szerepet az előadás során, ami sok jutalomjáték-pillanatot adhat a színészeknek, de kihívás elé is állítja őket, Haumann Máté,  váltójaként pedig Várhelyi Áron egyetemi hallgató kap lehetőséget a bemutatkoásra a soproni közönség előtt. A főpróbahéten a rendező, Kéri Kitty a felkészülésről mesélt: „Úgy érzem, a próbafolyamatunk egy jókedvű akadálypálya. Folyamatosan kihívások elé állít minket a darab, a színház, az élet. Mindig felmerülnek olyan tényezők, amelyek nehezítik a haladásunkat, ezt nagyon bátran, kreatívan és rugalmasan próbáltuk kezelni. Talán látszódik is majd az előadáson, hogy milyen szeretetben és nagy kitartással készült el. Ez egy remek csapat, már a Chicago alatt is nagyon hamar összekovácsolódtunk, és ezt a hangulatot, a szeretetet hoztuk tovább az Ájlávjú próbáira is. Sokkal könnyebb így dolgozni, amikor egy olyan előadás készül, ami szeretetből, odaadásból születik.”

 

A darabban nagyon könnyen felismerhető helyezetek és dialógusok vannak, sokat közülük valamiféle bohóctréfaként is lehet értelmezni, vagy éppen stílusgyakorlatként, helyzetkomikumként felfogni. A próbafolyamat során a rendező végigvette a karakterek pszichológiáját a színészekkel, átvették a szituációkat, az egymáshoz való viszonyokat és a szereplők szándékait. Humoros, szívbe markoló történések, esendő és szerethető karakterek építik fel az előadást, olyan érzelmekkel, amelyek mindenki számára ismerősek. „Kirakjuk ide magunkat a színpadra, ugyanúgy, ahogy az életben is létezünk, felvállaljuk a sebezhetőségünket, hiszen mindegyik színész magából építette fel a karaktereket. Szerintem az az egyik üzenet a nézőnek, hogy merjünk sebezhetőek, nyitottak lenni. Ami pedig a legfontosabb, hogy mindig megéri újrakezdeni, és sose adjuk fel. Az utolsó jelenetek egyike is ezt a gondolatot ragadja meg. Egy ravatalozóban is belefuthat az ember özvegyen élete párjába, egy olyan partnerbe, akivel még lehet boldog, akibe még lehet szerelmes. Fontos, hogy minden kudarc után tudjunk újra kezdeni és nevetni magunkon” – fogalmazza meg a rendező.

 

„Nagyon jó azt tudni, hogy a másik mit gondol rólunk. Például a dupla randis jelenetben kiderül, hogy abban a helyzetben a partnerünk éppen hogy érzi magát. Persze ez sok poént is szül, de jó hallani, visszajelzést kapni arról, hogy mi zajlik olyankor a másikban”– mondja nevetve Kéri Kitty. Az előadás segít a nézőnek kívülről bepillantani egy-egy olyan szituációba, ami vele is megtörténhetett, és ez esélyt ad arra, hogy kívülről szemlélve önmagát rálásson a gyengeségeire, hibáira. A színház mindig arról szól, ami velünk és körülöttünk történik, s ezeket a történéseket, változásokat a környezetünk, a világunk és persze mi magunk hogyan dolgozzuk fel, és hogyan birkózunk meg velük.

Szövegkönyv és dalszövegek: Joe DiPietro
Zene: Jimmy Roberts

Az eredeti New York-i produkció létrehozói: James Hammerstein, Bernie Kukoff és Jonathan Pollard

Eredeti rendezés: Joel Bishoff 
Az első produkciót az American Stage Company állította színpadra.
Executive Producer: James N. Vagias

A színdarab Magyarországon a Concord Theatricals Ltd. (www.concordtheatricals.co.uk) és a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség (www.theatrum-mundi.hu) között létrejött megállapodás alapján kerül színre.

Alkotótársak:

Zenészek – Fekete Mária, Árvayné Nezvald Anett, Giczi Kurt
Koreográfus – Frank Flóra
Zenei vezető / korrepetítor – Fekete Mária
Látványtervező – Kéri Kitty
Súgó / Ügyelő – Szele Julianna Lívia
Fordító – Fábri Péter
Rendezőasszisztens – Simon Andrea
Rendező – Kéri Kitty

 

A képeket az előadásról és a rendezőről a portrét Szita Márton készítette.