A lakásban egy kombi gázkazán biztosította a meleg vizet, ami a fürdőszobában volt található. A lakók elmondása szerint használták a páraelszívót és a jól szigetelő műanyag ablakok is zárva voltak.

A szén-monoxid visszaáramlását az elégtelen légellátás okozhatta, az üzemszerűen működő gázkazán elhasználta a helyiség levegőjét, valamint fokozta a problémát a páraelszívó egyidejű működése is. A szakemberek felhívták a lakók figyelmét a gyakori szellőztetésre, és javasolták egy szellőztető beszerelését a kazánházba.

A szén-monoxid a lakás légterébe a kéményen, vagy a tüzelőberendezésen keresztül kerülhet. A nem megfelelően működő kéményből az égéstermék (füstgáz) visszaáramlik a lakásba, míg a nem kellően tömör kályhákból, kandallókból, füstcsövekből, az elszennyeződött fürdőszobai átfolyós vízmelegítőkből közvetlenül is juthat szén-monoxid a lakótérbe. Az utólag beépített gépészeti berendezések (pl. szagelszívó, szárító), valamint az utólagos építészeti átalakítások is befolyásolhatják az épület levegő ellátását, a kéménykör működését.

A szén-monoxid-mérgezések elkerülése érdekében gondoskodjanak a lakás megfelelő szellőzéséről. Az új, jól szigetelőajtókba és ablakokba szereltessenek résszellőzőt. A szén-monoxid akkor alakul ki, ha a nyílt égésterű fűtőeszköz elhasználja a szoba levegőjét az égéshez, és nem biztosított a levegő-utánpótlás.

A szellőztetés mellett, a tüzelő-fűtőberendezések, kazánok, kályhák, fürdőszobai vízmelegítők rendszeres, - szakember által végzett – karbantartása és a kémények rendszeres ellenőrzése is fontos.

A biztonság növelése érdekében javasolt a szaküzletben vásárolt, megbízható szén-monoxid-érzékelő beszerzése.