A vödörcsapdás terelőrendszer funkciója, hogy az erdei telelőterületről a környék legjelentősebb kétéltű szaporodóhelyére tartó békák ne tudjanak keresztül vonulni az erdőt és a tavat elválasztó aszfaltos úton, melyen a gázolás veszélye fenyegeti őket. A terelőhöz érve az állatok elkezdenek a fólia mentén átjárót keresni, s közben beleesnek a leásott vödrökbe. Ezekből a vödrökből már könnyedén összegyűjthetjük és biztonságosan átszállíthatjuk őket az út túloldalára, a tópartra.

A vödrök ellenőrzését idén már főként önkéntesek végzik naponta kétszer, hogy az állatok ne tartózkodjanak sok időt ott. A békák mentésén kívül fontos adatokat is gyűjtünk róluk (faj, ivar, egyedszám adatok) melyek segítségével nyomon követhetjük a térségben élő kétéltű fajok állományait és a tavaszi vonulásuk ütemét. A nemzeti park fontos feladata a környezeti nevelés, így kollégák iskolás és óvodás csoportokat is bevonnak a békamentési munkákba, ezzel ösztönözve a gyerekeket a természet iránti elköteleződésre.

A Fehér úti-tónál a márciusi nászidőszakban a legfőbb vonuló faj a barna varangy, amely ilyenkor tömegével, több ezres nagyságrendben indul el a tó felé, de akad erdei és gyepi béka, foltos szalamandra és alpesi tarajosgőte is.

Érdekesség: A hím barna varangyok jóval kisebb testméretűek, mint a nőstények. Gyakran megfigyelhető, hogy már az erdőben rábukkanak nőivarú fajtársaikra és azok hátára mászva beléjük karolnak (ezt nevezzük amplexusnak), így „vitetik” le magukat a szaporodóhelyre. Előfordul olyan eset, hogy több hím is megtalálható egy nőstényen.

A barna varangy nem az ugrálás mestere, rá inkább a lassú mászás jellemző. A tavaszi nappali órákban felmelegített aszfalton az éjszaka nagyobb mennyiségben vonuló békák megpihennek, melegednek, ezért még nagyobb az esély arra, hogy a gépjármű forgalom áldozataivá váljanak.

Vezesenek körültekintően, hiszen ebben az időszakban az országban számos helyen találkozhatunk a vonuló kétéltűekkel.

Forrás: Fertő-Hanság Nemzeti Park