A németi (1894-től: Sopronnémeti) születésű középbirtokos, Tóth Antal (1828-1905) országgyűlési képviselő 1900 őszén képviselőtársaival a Siketnémák Váci Intézetében tett látogatást. Az itt látottak olyan nagy hatást tettek rá, hogy az elesettek felkarolását több éve szívvel-lélekkel segítő földbirtokosban megszületett egy, a siketek képzését célul kitűző intézmény létrehozásának gondolata. A haladó szellemű mezőgazdász fogékony volt kora újításaira. Gyermeke nem lévén, vagyonát már korábban is előszeretettel adományozta közcélokra. Mozgalmat indított a szerencsétlen sorsú emberek megsegítésére. Foglalkoztató műhelyében siketnéma emberek is dolgozhattak, akik kitartó szorgalmukkal, nagy munkabírásukkal elismerést vívtak ki társaik között. Ez adta az ötletet számára, hogy figyelemmel kísérje oktatásukat. Különösen, mivel látókörébe került egy nagyszerű szakember Borbély Sándor személyében. Borbély vezetésével a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsa égisze alatt a siketek iskoláztatása a 19-20. század fordulójára kiteljesedett, 16 intézmény működött az országban, valamennyi intézményben azonos követelmények szerint, azonos módszerekkel, azonos oktató-nevelő munkával. Ez Borbély Sándor híres, 1900-ban készült egységes tantervének köszönhetően valósulhatott meg, méghozzá az ország lassan minden szegletében sorra nyíló siketnémák intézeteiben mindenütt Borbély kitűnő tanítványai indították el a tartalmi munkát.

Borbély „ügyszeretete” fordította Tóth Antal figyelmét is e nagyszerű gondolat felkarolására. Egy következő iskola megalapításához Sopron ideális helyszínnek ígérkezett. Tóth Antal nagylelkű adománya: 10 ezer aranykoronát ajánlott fel az intézet létesítésére - az anyagi alapot is megteremtette a terv megvalósításához.

Adománya, gyűjtése és szervezőmunkája eredményeként 1903. október 1-én 16 növendékkel kezdődött meg Sopronban a siketek és nagyothallók oktatása. Tóth Antal iskolaalapító szavai, amelyek az első soproni tanévnyitón hangzottak el, örök érvényűek: "Gondolataiknak élőszóval való közlésére megadni a lehetőséget azoknak, akiktől az erre való természetes képességet a sors megtagadta, majdnem isteni munka."

Az intézmény a Siketnémák Sopron vármegyei és Sopron városi Államilag Segélyezett Intézete néven kezdett működni, az Uszoda utcai városi óvoda helyiségében. Az iskola szervezésével megbízott kiváló váci tanár, Zádor Endre vezetésével, az 1900-ban kiadott tanterv alapján beindult az oktatás, s ahogy gyarapodtak az osztályok, évről évre nőtt a tantestület létszáma is. Az 1905-1906-os tanévben a lényegesen tágasabb Fövényverem utcai volt kaszárnyába költözött az iskola, ám ezt még nem tekintették végleges megoldásnak.

A jelenlegi épület helyét kijelölő tárgyaláson még részt vett Tóth Antal, de a felépülését már nem érte meg. További 4 ezer aranykoronás hagyatékának is köszönhetően 1910-re készült el az épület és költözött ide az intézmény, amely már 8 osztállyal működött. A működés még nem lehetett azonban zavartalan: az I. világháború idején lefoglalták hadikórház céljaira.

1923-tól indult az internátusi élet. 1927-ben a Siketnéma Intézethez vezető utcát – korábban a Kossuth utca meghosszabbítása volt – elnevezték az iskolaalapító Tóth Antalról. 1930-ban további telekvásárlással előbb az udvar, majd az épület is jelentősen bővült. A II. világháború idején az intézetben ismét hadikórház működött, épülete erősen megrongálódott.

1948-ban államosították, majd általános iskolává nyilvánították a siketek iskoláit. Az azóta bentlakásos óvodai beszédfogyatékos csoporttal, felső tagozattal és szakmai képzéssel is bővített oktatási intézmény 1988-ban vette fel alapítója, Tóth Antal nevét.

Egy másik nagyszerű intézmény létrejötte Sopron zseniális szülötte, a világhírű sebész, a Magyar Sebész Társaság megalapítója, a rákkutatás hazai úttörője dr. Manninger Vilmos professzor nevéhez kötődik. Sokoldalú, páratlan képességű, kiváló szellem volt. Fogékony volt minden új és haladó kezdeményezéssel szemben.
Emberségének adta tanújelét, amikor Sopron melletti családi nyaralóját és az édesapjától örökölt erdei birtokot: egy 5-7 holdas parkot gazdasági épülettel és 10 szobás házzal 1917-ben Sopron Szabad Királyi Városnak adományozta, hogy ott a gyenge, fejletlen, gümőkórra hajlamos 6-14 éves gyermekek nevelésére „erdőiskolát” létesítsenek. Ő maga is nagyra értékelte a természet szépségét és jótékony hatását: az ő nevéhez kapcsolódik a Virágos Magyarországért mozgalom elindítása is.

Az intézet neve: Manninger-ház Soproni Erdei Iskola lett. Az internátusában elhelyezést nyert gyermekek állandó orvosi felügyelet alatt álltak. Az iskola elindítását és működését Manninger adományaival és adománygyűjtő, országos hírű jótékonysági hangversenyek szervezésével folyamatosan támogatta. Az Erdei Iskola az államosításig működött az alapító nevén, majd az Oktatási Minisztérium gyógypedagógiai osztályához tartozott. 1968-ban pedig az akkor Széchenyi tér 4. alatt működő iskola: az Állami Gyógypedagógiai Nevelőintézet egyik kihelyezett részlege lett.

Utóbbi intézmény létrehozása pedig egy másik nagyszerű egyéniség, Doborjáni Ferenc nevéhez kötődik, aki kiváló emberként és pedagógusként 14 éven át állt az iskola élén. 1904-ben született Doborjánban, kereskedő szülei hamarosan Sopronba költöztek. Az Evangélikus tanítóképző elvégzése után Bánfalván tanítóként dolgozott, majd családjával Pécsre költözött, ahol tanító, később tanfelügyelő volt. Ekkor került kapcsolatba sérült és rászoruló gyermekekkel és az őket felkaroló szakemberekkel is.

16 év után Sopronba visszakerülve kezdetben általános iskolák mellett indított be kisegítő osztályokat, majd segítő intézményt alapított. Ez 1950. október 6-án nyitotta meg kapuit a Széchenyi tér 4. alatti, akkor államosított volt Domonkos Rendház épületében. A speciális oktatási intézményt 14 éven át maga Doborjáni igazgatta. Munkásságát végigkísérte az a gondolat és álom, hogy a növendékek oktatása - nevelése egy, a város zajától távoli, csendes, jó levegőjű helyen valósuljon meg. 1989. szeptember 27-én bekövetkezett halála miatt álmának megvalósulását sajnos már nem élhette meg. A Manninger-birtokon 1993-95 között felépült az a 7 új épületegyüttesből álló oktatási és nevelési intézmény, melynek mai neve: Doborjáni Ferenc EGYMI. Így a két korábbi, neves soproniak jóvoltából létesült intézmények sorsa végleg összekapcsolódott, az iskola 1995-ben költözött véglegesen mai helyére.

Források:

tothantal.hu

harsjozsef.hu

https://gyor.imami.hu/iskolak/toth-antal-egyseges-gyogypedagogiai-modszertani-intezmeny-ovoda-altalanos-iskola-specialis-0

Gordosné Dr. Szabó Anna, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Általános Gyógypedagógiai Tanszék: Régi-új dilemmák a hallássérültek gyógypedagógiájában – centenáriumi gondolatok Sopronban.  In: Gyógypedagógiai Szemle - 32. évf. 1. sz., 2004. január-március

doborjani.sopron.hu

szivk.hu

Borítókép forrása: harsjozsef.hu