Nyílt vízben csak az tud jól úszni, aki nyílt vízben gyakorol rendszeresen.

A hullámzás, a napsütés, a szél mind-mind rontja egy átlagos úszó teljesítményét, sokszor jelentősen. Ezért soha ne a mély víz felé ússzunk, hanem a parttal párhuzamosan, ahol még biztonsággal leér a lábunk! Bőven elég a mellkas alsó részéig érő vízbe bemenni ahhoz, hogy úszni tudjunk vagy lehűtsük magunkat.

Igaz ez arra a helyzetre is, ha segíteni szeretnénk valakinek. Sokszor fullad tragédiába az, ha a parttól távolabbról kér valaki segítséget, például azért, mert elsodródott a matraccal, és egy jószándékú segítő, nyílt vízi úszástudás nélkül elkezd úszni felé. Végül a segítő fullad meg, vagy mind a ketten. Minden évben történik ilyen haláleset Magyarországon. Ilyen esetben ne úszva induljunk segíteni, akkor sem, ha közel van a parthoz, a bójához a bajbajutott. Ha pedig van vízimentő a közelben, mindenképp az ő segítségét kérjük!

Az ENSZ Közgyűlése három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy július 25-ét a vízbefulladás megelőzésének napjává nyilvánítja, hiszen ez az egyik vezető halálok a 1-24 éves korosztályban globálisan. Bár ennek a világnapnak a fontosságára a periféria országaiban történő vízbefulladások nagy száma hívta fel a figyelmet. Rendszeresen vagyunk szemtanúi olyan tragédiáknak, amelyek odafigyeléssel, tudatossággal elkerülhetőek lettek volna, és lényegesnek tartják azokat a célokat, amelyeket az ENSZ kihirdetett ezzel kapcsolatban.

Borítókép forrása: vizimentok.hu