A karácsonyfa állításának szokása előtt hazánkban és Európa szerte is a termőág jelentette a karácsonyi díszítést. Ez tájanként különböző hajtatott ágat jelentett, amely lehetett például, rozmaring, kökény, krisztustövis. Előfordult, hogy ezeket az ágakat is díszítették almával, dióval, papírszalagokkal. A tél közepén kihajtott ág a természet újraéledését, az arra való várakozást szimbolizálta.

Számos területen maga a termőág volt a karácsonyi ajándék.

Az ajándékozás maga ókori római eredetre vezethető vissza, és a középkorban is fellelhető szokás volt, olyan formában, hogy a magasabb rangú személyek ajándékozták meg a rangban alattuk állókat, pénz, ruhanemű, élelmiszer formájában.

A karácsony a 17. századtól német protestáns körben már nemcsak vallási, hanem családi ünnepé is vált. Ez aztán az ajándékozás szokására is kihatott, a szülők a gyermekeiknek adtak ajándékot.

Magyarországon a karácsonyi ajándékozás a népi kultúrában viszonylag későn jelent meg, de a gyermekek így sem maradtak ajándék nélkül, ünnepi időszakban a kántálni, betlehemezni járók kaptak almát, diót, süteményféléket a háziaktól.