Kárpáti Sándor munkássága üde színfolt volt a soproni zenei életben

Különös története van az Árgyilus és Tündér Ilona című táncrege zenéjének, amelyet az idén százötven éve született Kárpáti Sándor írt. A zeneszerző utóbbi években előkerült hagyatékáról és a Soproni Petőfi Színházban bemutatandó mesetáncjátékról beszélgettünk Kóczán Péter karmesterrel, a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjével - írja a Magyar Nemzet.

Kárpáti Sándor neve ismerős lehet azoknak, akik jártasak Sopron zenei életében. A Zeneakadémián diplomázott zeneszerzésből, aztán előbb a soproni tanítóképző zenetanára, majd igazgatóhelyettese lett. Eleinte iskolai ünnepélyeken lépett fel orgona- és hegedűjátékával, legnagyobb sikerét az 1932-ben Budapesten, a Vigadóban bemutatott Feltámadás című szimfonikus költeményével aratta, de soproni önálló szerzői estjét is nagy közönségsiker fogadta. Méltatásként Thurner Mihály polgármestertől ezüst babérkoszorút is kapott. A romantikus irány híve, a tradíció embere volt. Emlékét, zenei örökségét a mai napig őrzi Sopron városa.

Az idén százötven éve született zeneszerző nyolcvan dalt, huszonhét zongoraművet, öt orgonaművet, húsz kamaradarabot, számtalan szimfonikus költeményt, valamint tíz színpadi művet írt, köztük az Árgyilus királyfi és Tündér Ilona című táncregét, amelyet nemrég mutattak be a Soproni Petőfi Színházban.
Az 1905-ben komponált darabnak kalandos története van: a kéziratban fennmaradt mű az utóbbi évekig kallódott. Kóczán Péter a Magyar Nemzetnek adott interjújában elárulta: az életmű jelentős részére Kárpáti Sándor unokája, Kárpáti György háziorvos talált rá szülei lakásának eladásakor az egyik ágyneműtartóban, ami kézzel írt, valamelyest rendszerezett kottákat rejtett.

"Az elődöm, Dárdai Árpád soproni karmester kezdte el feldolgozni, digitalizálni a műveket, s egyfelvonásos balettzenévé dolgozta át az Árgyilus és Tündér Ilonát - mondta Kóczán Péter, rámutatva, Kárpáti Sándor munkássága üde színfoltot jelentett Sopron zenei életében.

Mint kifejtette, abban az időben a hangszeres nevelés része volt az oktatásnak, s egyáltalán nem volt szokatlan, hogy a helyi kántorok, zenetanárok igényes zenéket írtak.
E mezőnyből pedig kiemelkedett a Zeneakadémiát végzett Kárpáti Sándor, aki jól ismerte Debussy, Ravel vagy Richard Strauss műveit, sőt az ő hatásaik felfedezhetők szerzeményein.

Kárpáti Sándor tehát nem a fióknak komponált. Kóczán Péter a lapnak kifejtette; hogy a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar küldetése egyrészt az, hogy időről időre elővegye és játssza a klasszikusokat, másrészt fontos számukra az ifjúság zenei nevelése, harmadrészt pedig a helyi kulturális identitás erősítése.
Utóbbi tevékenységükhöz jól illeszkedik Kárpáti Sándor előkerült zenei hagyatéka, amely színes és egyben színvonalas életművet jelent.

Árgyilus és Tündér Ilona történetének számos feldolgozását ismerjük, ám ezúttal mesetáncjáték formájában elevenedik meg a színpadon.

" Az előadásban tánczenék, polkák, indulók, keringők, verbunkosok, csárdások hangzanak el, amelyek egy egységes szövetet alkotnak – mondta Kóczán Péter, hozzátéve, a táncok szervesen kapcsolódnak a történethez, így egy szerethető tündérmesét kapunk.

A mesebalett koreográfiáját a Sopron Balett orosz koreográfusa, Alekszej Batrakov állította össze, aki már több előadásával – Péter és a farkas, Hétszínvirág, A csodatévő lány – bizonyította Sopronban, hogy remekül érti a gyerekek nyelvét. Emellett képes a klasszikus táncnyelvet olyan formában alkalmazni, hogy megérintse azokat is, akik sohasem találkoztak még ezzel a műfajjal.

Borítókép: A fiatal Kárpáti Sándor (Fotó: A Kárpáti család hagyatéka)

Kárpáti Sándor munkássága üde színfolt volt a soproni zenei életben

Legnépszerűbb cikkek